Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kónya Péter: Szlovák reformátusok a 17-18. században

Szlovák reformátusoka 17-18. században

A Tiszáninneni Református Egyházkerület három esperességében néhány tucat szlovák református gyülekezet létezett. Ezek etnikai jellegét nem mindig lehet tisztázni,10 11 feltételezhető viszont, hogy a szlovák reformátusok a 17. század elején a következő községekben éltek:

Az abaúji (kassavölgyi) esperességben hat anyaegyházban s nagyjából azok leányegyházaiban: Pethőszinnye (Magyarbőd, Alsó és Felső Kemence, Gyurgyóska és Nádasd), Rozgony (Benyék), Vajkócz (Királynép és Haraszti), Felső Ocsva (Rás), Beszter (Zdoba, Lengyelfalva) és Kassaújfalu. Az ungi esperességben (köztük vegyes, szlovák-magyar is): Nagyszeretva (Kisszeretva, Pályin, Kráska), Szobránc (Nagyreviscse, Ruszkócz, Jeszenő), Ganajna (Sárosreviscse, Józsa) és Vinna (Tárná, Kaluzsa, Kuszin, Klokocsó) Ung vármegyében; Buttka (Szelepka, Dubróka, Ka- monya), Nagymihály (Lasztomér, Mocsár, Topolány, Petrócz, Csecsehó, Kisver- bócz, Nagyzalacka, Kiszalaczka, Sztrajnyán, Gézsény), Sztára (Krivostyán, Ordasfalva, Nátafalva, Sztankócz), Alsókörtvélyes (Rákócz, Leszna), Zemplénmátyás (Tavarna) és Zsalobina (Jeszenőcz, Petrócz) Zemplén vármegyében.11 Valószínűleg — legalább részben — élt szlovák lakosság még ezekben, a már említett „ruszin” gyülekezetekben is: Lyubisse (Alsó és Felső Ladiskócz, Koskócz, Hankócz, Deda- só, Tót Almád, Tót Kriva), Göröginye (Tót Volova, Kama, Vitézvágás, Szopkócz, Baskócz), Jenkócz (Lukasócz, Pakosztó), Mogyorós (Topolyóka, Hegedűfalva, Ste- fanócz), Izbugya Hosszúmező (Hrabócz, Alsó Zbojna, Homonna Bresztó) és Ud- va (Rovna, Velyopolye, Adidócz, Papina, Felső-Körtvélyes).12 Szlovák hívők éltek Huszák ungvári leányegyházban is. Ugyanígy szlovák reformátusok laktak a 17. század közepéig Pazdicson és leányegyházaiban (Sámogy, Krasznócz, Mocsár, Szu- ha, Lask).13 A zempléni esperesség területén a szlovák reformátusok a következő egyházakban éltek: Kozma (Kolbása), Szilvás, Kis Azar (Nagy Azar), Magyar Izsép (Cselej), Tőketerebes (Paries, Nagy Ruszka, Hardicsa), Miglész, Gálszécs (Kohány, Gerenda, Dargó, Bacskó, Kereplye, Sztankócz, Visnyó, Zebegnyő, Kincses, Albin, Techna, Parnó), Szécspolyánka és Varannó.14

Az említett egyházakon kívül (az egyházlátogatási jegyzőkönyvek alapján) más községekben is léteztek a szlovák reformátusok: Nagy Domása,15 Bánócz, Bező, Málcza, Fűzesér és Vámoslucska.16 A homonnai gyülekezetben és leányegyházaiban is éltek szlovák reformátusok,17 és a több mint huszonöt sárosi anyaegyház mindegyikében is: Szent Mihály, Asgút, Kende, Sebes, Ternye, Komlós-Keresztes, Szent Péter, Tót Solymos, Tölgyszék, Szedikert, Deméte, Somos, Balpataka, Budamér,

10 Nemzetiségi viszonyok a mai Kelet-Szlovákia területén a 17. században sok helyen nem egyeztek meg a mai állapottal, amire több helytörténeti kutatás figyelmeztet (Nagymihály, Szobránc, Gálszécs és Tőketerebes környéke). Akkor a mai állapothoz képest főleg az etnikai határ közelében, inkább északon volt jelen a magyar lakosság. Ezek a viszonyok nagyjából csak a szatmári béke utáni korszakban változtak meg, s akkor a (magyar) nyelvszigetek is megszűntek, pl. Sáros vármegyében.

11 E három parókia alatt lévő gyülekezetek valószínűleg lutheránusok voltak.

12 DIENES, Dénes (ed.): Református egyház-látogatásijegyzőkönyvek 16.-17. század.

13 HORK, József: A Sáros-zempléni ev. esperesség története. Kassa 1885, s. 353-354.1.

14 DIENES, Dénes (Ed.): Református egyház-látogatási jegyzőkönyvek 16.-17. század.

15 Egyes források szerint evangélikusok éltek a faluban.

16 KIRÁLY, Péter: A keletszlovák nyeltyárás nyomtatott emlékei. Budapest: Akadémiai kiadó, 1953, 29-30.1.

17 S így még hiányzók a legrégebbi vizitációkban.

2011/4 Sárospataki füzetek 41