Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 3. szám - Rácsok András: Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. Egy vallásfelekezet fenomenológiai és szótériológiai bemutatása - A mormon egyház tanításai

A „MORMON EGYHÁZ” FENOMENOLÓGIAI ÉS SZÖTÉRIOLÓG1AI BEMUTATÁSA

A mormon keresztelkedés a halottakért problémákat okoz, hogy miként alkalmazzuk azokat a halottakra. Ha valaki megkeresztelkedik egy halottért, akkor semmi bizonyíték nincs arra, hogy az az illető a szellemvilágban meghallotta az evangéliumot. Ha pedig egy halottért valaki megkeresztelkedik, és mégis meghallja az evangéliumot, még mindig visszautasíthatja azt a szellemvilágban, ami hiábavalóvá teszi az őérte tett keresztséget.

Továbbá lehetetlen minden egykor élő személyért megkeresztelkedni. Nemzetek, civilizációk haltak meg és pusztultak el minden fennmaradó jel nélkül. Ha csak azért keresztelkedünk meg a halottakért, hogy egyenlőképpen mindenki részesülhessen az üdvösségben (amivel a mormonok sokszor érvelnek és támadják ezzel a keresztyénséget is), akkor láthatjuk, hogy ez korántsem hozza meg a várt esély- egyenlőséget, hiszen vannak népek, civilizációk, akikről nemhogy sokat nem tudunk, de azt végképp nem, hogy hányán voltak.

Az ige pedig elítéli a nemzetségtáblázatok túlzott tiszteletét is:

lTim 1,4 — „ne is foglalkozzanak mondákkal és vég nélküli nem%etségtábláz<gitokkal, amelyek inkább vitákra vehetnek, mint Isten üdvözftő tervének megismerésére hit által. ”

Titusz 3,9 — „De kerüld ostoba vitatkozásokat, a nemz$etségtábláz(atokkal kapcsolatos kérdéseket, a viszály kodásokat és a törvényeskedő harcokat, mert ez^ek haszontalanok és hiábavalók. ”

A mormon elképzelés a három mennyről egyáltalán nem biblikus. A mormonok teljesen félreértik a Bibliát, amikor a saját tanaik bizonyítására akarják felhozni a következő igéket az engeszteléssel és az üdvösséggel kapcsolatban.

Az Abdiás 21-ben a szabadítót inkább közlőnek, átadónak kellene fordítani. A kontextus egyáltalán nem beszél arról, hogy emberek mentenék meg más emberek lelkét.

A Márk 16,16 valóban azt tanítja, hogy a megkeresztelkedett hívők üdvözölnek, de ez nem jelenti azt, hogy a nem megkeresztelkedett hívők nem fognak üdvözülni. A vers úgy folytatódik, hogy aki nem hisz, az elkárhozik, ami egyértelművé teszi, hogy nem a keresztség üdvözít, hanem a hit, sőt azt sem mondja az igevers, hogy aki hisz és nem keresztelkedik meg, az elkárhozik.

A Jn 3,5-ben Jézus Nikodémussal beszélgetett az újjászületésről, a felülről születésről. Az üdvösség útja egyértelműen a hit Jézus Krisztusban, ez csodálatosan csúcsosodik ki a 15. és 16. versekben. A szövegkörnyezet pedig nem hagy kétséget afelől, hogy aki hisz, az üdvözül is. A víz nem mindig a keresztségnek a jele, és a víztől születés egyenes értelmezése a keresztségre megkérdőjelezhető. Ami megkérdőjelezhetetlen a történet alapján, hogy egyedül a hit vezet örök életre. Azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy mindezek ellenére a keresztség továbbra is parancs marad.

Az lKor 15,29 nem mondja, hogy a halottakért való keresztség keresztyén szokás lett volna. Pál a halottakért való keresztséggel a feltámadást illusztrálta, nem pedig keresztyén életszabályt ad elénk. Továbbá a többes számú harmadik személyű rag is hasznos információ. Eléggé egyértelmű, hogy Pál nem keresztyénekről ír, mert akkor a levél címzettjeit szólította volna meg többes szám második személyben, és nem is magáról beszél, mert akkor egyes szám első személyt használt volna.

2011/3 Sárospataki füzetek49