Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kóczián Viktória: Zsidó-keresztyén érintkezési pontok Miguel Serveto életpályáján

KÓCZ1ÁN VIKTÓRIA

nem tartott attól, hogy szembeszegüljön bármilyen hatalommal. Úgy tűnik, mindent csak teljes meggyőződéssel tudott képviselni, szolgálni. Spanyolországban született, élt Franciaországban, Olaszországban, Németországban, és Svájcban halt meg. A vallási tolerancia és a gondolkodás szabadságának előfutára.

Életét átfonták azok az események, amelyek zsidókkal s a judaizmussal álltak kapcsolatban. Ma divatos kérdés az irodalomtudományban, hogy létezik-e spanyol converso irodalom, s ha igen, mi az, ami ezt a csoportot egyedülállóvá teszi; hogyan kutatható ez a téma annak összes etikai vonatkozásával együtt. Egészen elfogadott lett az a nézet, hogy Cervantes is converso származású volt. Ennek a kérdésnek és vonatkozásainak vizsgálata nemcsak az irodalomtudományban, hanem a teológiában is fontos következtetésekhez és korrekciókhoz vezethet. Annak mérlegelésénél, hogy Serveto kapcsolata a korabeli zsidósággal mennyire befolyásolta életművét és életének alakulását, sok életrajzbeli esemény és teológiai gondolat elemezhető, melyek közül néhányat ezeken a lapokon megkísérlünk körbejárni.

1. Spanyol keresztények, zsidók és conversók

A 15-16. századi Spanyolországban nem először, de mondhatjuk, minden addiginál átfogóbban bontakozott ki az egységesítő politika következményeként a zsidóüldözés.

A történet kezdetei a kora középkorba nyúlnak vissza, amikor a zsidók töltötték be azt a szociális vákuumot Spanyolországban, amely a középosztály szintjén jelentkezett. Az uralkodó osztály számára valójában elkerülhetedenül fontosakká váltak, hiszen stabil gazdaság nem jöhetett létre középosztály nélkül, s erre a zsidók kiváló alanyok voltak.6

Ugyanakkor már a 7. századtól voltak zsidóüldözések. Sisebut király 616-ban arra szólította fel a zsidókat, hogy térjenek át a keresztyénségre. Aki nem tette, azt korbáccsal büntették.

1234-ben az arles-i városi tanács arra kötelezte a zsidókat, hogy sárga kör alakú foltot viseljenek; a csúcspont azonban 1391-ben jött el, amikor országszerte voltak mészárlások. Csak Sevilla-ban négyezer zsidót öltek meg. Pascale Rey az ugyanebben az évben történt pálmái pogromról emlékezik regényében (Le Maítre des Boussoles): „A tengerparton fekszenek a kiterített hullák. Több mint száz. Ezeknek jár a zsidó temetés. Ennek kétszerese a meggyilkoltak száma. A többit a katonák, járványtól félve, elégették. És jött az utójáték. Vagy áttértek, vagy meghaltok. Miközben a paraszdázadás vezéreit kivégzik, kihirdetik, hogy minden hét évét betöltött zsidónak meg kell keresztelkednie.”7

Ennek következtében tehát már az inkvizíció előtt száz évvel zsidók tízezrei tértek át a keresztyén hitre, hogy ezt a sorsot elkerüljék. De a kezdetektől fogva megkérdőjelezték áttérésük valódiságát, s az 1490-es évek eseményei egyértelműen a kasztíliai arisztokrácia ezen kételkedéséből eredtek. „Furcsa kívánság” — mondja Heller, „Embereket rákényszerítenek hitük megtagadására, majd aztán megkövetelik tőlük, hogy bebizonyítsák, önként tették.”8 Az idők folyamán a zsidók házasságot kötöttek különböző társadalmi osztályokból származó spanyolokkal, meghatá6 Melammed, R. L. A Question of Identity. Iberian Conversos in Historical Perspective. (Oxford:

Oxford University Press, 2004) 5. o.

7 Heller, Agnes. A mai történelmi regény. (Budapest: Múlt és Jövő, 2010) 113-114. o.

8 Heller, i.m. 116. o.

34 Sárospataki Füzetek 2011/1