Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kóczián Viktória: Zsidó-keresztyén érintkezési pontok Miguel Serveto életpályáján
Zsidó-keresztyén érintkezési pontok Miguel Serveto életpályáján rozó anyagi és társadalmi helyzetbe kerültek, és fontos egyházi és állami pozíciókat töltöttek be. Burmán állítása alapján az inkvizíció feladata gyakorlatilag a spanyol arisztokrácia uralmának a visszaállítása volt.9 Tulajdonképpen — foglalja össze Burmán — három oka volt a királynőnek, Kasztíliai Izabellának az inkvizíció elindítására: vallási konformitást kívánt elérni, de az ezt célzó erőszakos térítés kudarcba fulladt; továbbá a félelem, hogy a zsidó és muszlim áttértek, akik nem őszinte hitből váltottak vallást, megfertőzik a keresztyén vallást.10 11 Hogy hogyan, erről lesz még szó később. Következésképpen IV. Sixtus pápa felhatalmazta az 1478-as spanyol inkvizíciót az úgynevezett zsidó conversok, azaz a keresztyénségre nemrég áttért zsidók őszinte hitének vizsgálatára. Az is hozzátartozik a történethez, hogy a spanyol inkvizíció vezetője, Tomás de Torquemada szintén újkeresztyén családból származott, nagyapja zsidó volt.11 A ferences és dominikánus szerzetesek valójában úgy tekintettek önmagukra Spanyolországban, mint a hit harcosaira.12 A kasztíliai arisztokrácia kezébe került a hathatós fegyver, hogy a már évszázadok óta fennálló zsidó problémára megoldást eszközöljön. Paradox módon - mondja Burmán Mocatta munkájára hivatkozva13 — valójában a spanyol vallási tolerancia volt az, amely lehetővé tette, hogy a zsidók sikereket érjenek el, és a társadalom prominens tagjaivá váljanak. Ez a tolerancia ideális feltételeket teremtett a zsidók számára, ugyanakkor haragot váltott ki a tradicionális arisztokrácia tagjaiból. 1492. március 31-én Ferdinánd és Izabella négy hónapot adott a zsidóknak, hogy eldöntsék, elhagyják az országot vagy maradnak, és áttérnek a keresztyénségre. Ötvenezer körül volt azoknak a száma, akik az áttérés mellett döntöttek. Igaz, hogy az áttérés nem minden esetben jelentette a keresztyénség házon belüli gyakorlatát is. Heller a „belül lévő más”-ról beszél, amikor a conversok életvitelét jellemzi, akiknek keresztyénsége többnyire látszólagos volt. Titokban megtartották a szombatot, a zsidó ünnepeket, különösen a Pészachot, a Jóm Kippurt, és tartózkodtak a disznóhús fogyasztásától.14 Valójában kripto-zsidók voltak. Kezdetben tehát arról van szó, hogy aki zsidó származású, az vagy elhagyja az országot, vagy keresztyénné lesz. Akik maradtak és keresztyénné váltak, ők lettek a kétség tárgyai — vajon valóban, hitből gyakorolják-e a keresztyén vallást, vagy titokban mégis zsidók maradtak? Meggyújtják-e titokban a függöny mögött a szombat gyertyát? Mivel ezek az átkeresztelkedett emberek szinte mindenhol jelen voltak a társadalomban és az egyházban, nem volt elhanyagolható ez a kérdés, hiszen befolyással bírtak szinte minden területen. Zwingli Servetora mondja azt, hogy az egész 9 Burmán, Edward. The Inquisition. The Hammer of Heresy. (Gloustershire: Sutton Publishing, 2004) 136-137. o. 10 Burmán, i.m. 135. o. 11 Steinberg-Spitz, Clara. The Inquisition in the New World. www.sefarad.oig/publication/lm/037/6.html 12 Melammed, i.m. 7. o. 13 Burmán, i.m. 136. o. 14 Heller, Ágnes. A belül lévő más: A marranók - Hasadt identitás és a modernitás megjelenése. In.: Múlt és Jövő, Új folyam XXI. 2010/4. 6-7. o. 2011/1 Sárospataki füzetek 35