Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - BÁLÁM TÖRTÉNETE - Beszélgetés egy emberről, aki elhagyta az egyenes utat

BÁLÁM TÖRTÉNETE

hogy Isten intését az esztelen állat is előbb meglátja, mint az önző, pénzsóvár, karrierista ember. De hát éppen ez a bűnnek a rontása, hogy vakká teszi az embert. Svédországban pár évvel ezelőtt egy súlyos vasúti szerencsétlenség történt. Két vonat futott egymásba, és sok ember vesztette életét. A baleset kivizsgálására kiküldött bizottság megállapította, hogy a mozdonyvezető volt a hibás, mert belehajtott a pirosba. A vizsgálat során megpróbálták reprodukálni, újra lejátszani az összeütközés előzményeit. Összeállítottak egy ugyanolyan szerelvényt és az utolsó állomáson felvették a mozdonyvezetőt. No, induljon, csináljon mindent úgy, mint azon az éjszakán! — mondák neki. Robog a vonat, a kanyar után feltűnik a piros lámpa. A vezető izgatottan felkiált: Látják uraim! Akkor is ilyen zöld volt! A szerencsétlen ember színtévesztő lett. Nem merte bevallani, hogy el ne veszítse az állását. A Sátán is ilyen „színvakká” tesz bennünket a bűnnel szemben. Hogy a rosszat is jónak lássuk.

1) Háromszor állt elébe az Úr angyala kivont karddal a kezében. Amikor a szamár meglátta az angyal kezében a kardot, „letért az útról” (22-23), és a mezőn át megkerülte. így szoktuk mi túltenni magunkat Isten figyelmeztetésein. Amikor Isten elénk áll, megpróbáljuk egy kis „kerülővel” megoldani a dolgot. Közben néha egy kicsit sáros lesz ugyan a ruhánk, meg a palást, de mi azért megyünk tovább. Gondoltunk már arra, hogy mekkora kerülőket teszünk meg néha a bűn miatt?

2) Aztán Isten sebeket ad. ,^Amikor a szamár meglátta a szőlőhegyen átvezető szoros út közepén az Úr angyalát, az átszeli kőfalhoz nyomódott úgy, hogy Hálám lába is odaszorult a kő- falhof’ (24-25). A sziklára hulló vércseppek jelzik, hogy erre ment egy engedetlen ember! Van, aki közülünk már öt sebből is vérzik, és még mindig nem látja, Isten nem akarja, hogy erre menjen!

3) A legfélelmetesebb ilyenkor az, ha Isten végképp lezárja az utat, hogy ez nem járható tovább. Mert ilyenkor már számon is kéri az ember dolgait, ott pedig mindig kisül az is, hogy Isten pontosan ismeri a cselekedeteinket.,fiiért verted meg a szamaradat már három ízben?” — kérdi Bálámtól. „Ha nem tért volna ki előlem, bizony most téged megöltelek volna" (32-33). Hányszor megtörténik ez velünk, hogy egy hűséges szív cselekedeteiért, Istenre figyeléséért, imádságaiért Isten nékünk megbocsát. Mindig egy kis haladékot kapunk, hátha végre jó gyümölcsöket terem az életünk.

Mikor az Úr megnyitotta Bálám szemét, a megszégyenült próféta bűnvallást tett és vissza akart fordulni a veszedelmes útról (31-34). Isten azonban megint elengedte őt. Hogy lehet ez? Miért állított akadályokat az útjába, ha most meg újra elengedi? Óh, nem a szamár megszólalása a nagy titok ebben a történetben, hanem az Isten szeretetének és türelmének a mélysége. Mert újra azt látjuk, hogy Isten nemcsak a szavakat hallja, hanem a szívünkben is olvasni tud. Látja, hogy Bálám visszamenne, ha muszáj, de nagyon szeretne tovább menni! Nem attól fél, hogy megszegi Isten akaratát, hanem az ezért járó büntetéstől. Tehát szeretné elkövetni a bűnt, csak a következményeitől akar megszabadulni. Hiába mondja ezek után: „Vétkeztem, visszatérek!” Az Úr angyala nagyon jól hallja, hogy Bálám ajka mögött a szíve azt dobogja: Vétkeztem ugyan, de mégis szeretnék tovább menni. Bálám tehát nem hajlandó észrevenni azokat a tiltó piros lámpákat, amelyeket Isten őriző kegyelme

2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 207