Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - BÁLÁM TÖRTÉNETE - Beszélgetés egy emberről, aki elhagyta az egyenes utat
Beszélgetés egy emberről, aki ELHAGYTA AZ EGYENES UTAT TEXTUS: 4MÓZ 22,1-35; 2PT 2,15 M a Bálám prófétáról beszélek. Arról az emberről, aki pénzért, előbbre jutásért elhagyta az egyenes utat. Nézzük meg, mit üzen Isten a Bálám életén keresztül nekünk! I. Bálám Isten embere volt Az 1-6. vers erről szól, hogy Bálám az Isten embere volt. A történelemkönyvekben körülbelül 1250-et írhattak Krisztus születése előtt, amikor Kánaán földje széléhez, a moábiták országának a határához megérkezett Izrael népe, egy erős, harcias pusztai nép, amely már 40 éve vándorolt a megígért hazafelé. Negyven év folyamatos küzdelmeiben elhullottak a gyöngék, a puszta névtelen sírjaiban pihentek azok, akik az egyiptomi rabság kenyerének az ízét visszasírták. Új és elszánt nemzedék nőtt fel a régi helyett, amelyik nem ismerte az állandó lakást, a puha fekhelyet, és megtanulta, hogy utasok és vándorok vagyunk ezen a földön. Megérkeztek, „és tábort ütöttek Moáb síkságán, a Jordán túlsó partján, Jerikónál” (1). Mikor a tábortüzeik felgyulladtak az éjszakában, mint ezer imbolygó szentjánosbogár, a környező hegyek megteltek rémült arcú moábitákkal. ,^Ibban az idó'ben Bálák, Cfippórfia volt a Moáb királya” (4). Bálák király is döbbenten nézte ezt az országa felé sodródó hatalmas népet, amelynek ezer meg ezer sátora beborította a völgyeket. Rettegve gondolt arra, mi lesz, ha ez a hadsereg keresztül vonul az országán. „Úgy lelegeli az egész vidéket, mint ahogy ap ökör elpusztítja a mező pázsitját” (64). Eszébe jutott, hogyan pusztultak el azok a népek, amelyek megpróbálták útját állni Izraelnek. Tudta, hogy az ő népe hadereje sem tudna megbirkózni velük. Segítség után kell tehát nézni. Ekkor jut eszébe Bálám, Petorban, a „folyóvíz,” tehát az Eufrátesz mellett lakó „megnyílt szemű ember,” aki arról nevezetes, hogy „Hallja Isten mondásait” (24,3). A szöveg itt kissé romlott, s így a történet geográfiai adatai nehezen érthetőek. Petornak bizonyára Sandsur, azaz a felső Eufrátesz jobboldali mellékfolyója mellett lévő Piitru felel meg. Némely kéziratok a 22,5-ben a masszoréta szöveg e részénél ‘ammó {„népe fiainak földje]’) helyett ‘ammőn {,fiimmon fiainak földje]’fi változatot olvasnak, ami — ha elfogadjuk — azt sejteti, hogy Bálám ammonita volt. Tehát a szomszédos országban lakott. A kérdést nehéz eldönteni. Ez a Bálám vagy héberül Bile’ám (elnyelő, megrontó) a Beor fia tehát látnok és mágus volt, akiről az asszír szövegek is említést tesznek. Kortársai azt tartották Bálámról, hogy ismerte és tisztelte Jahvét, az Örökkévaló igaz Istent is, és hogy volt ereje hathatósan áldani és átkozni. Nem azt várja tehát a király Bálámtól, hogy járja végig az országát, hordozza körül a véres kardot, és ékesszólásával buzdítsa ellenál- 1 1 A zárójeles kiegészítések pontosítása tőlem: FF 2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 201
