Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - BÁLÁM TÖRTÉNETE - Beszélgetés egy emberről, aki elhagyta az egyenes utat

lásra a népet, hanem „csupán” azt, hogy átkozza meg Izraelt. Fordítsa szembe velük a saját Istenüket.

Az ókori népek hittek abban, hogy a jövendőmondók rendelkeznek olyan erővel, amit történetünkben a király elvár. Még a rómaiak sem kezdtek neki soha egy város megvívásának anélkül, hogy a város védőistenét előbb el ne átkozták volna. Ok maguk viszont azért tartották titokban Róma védőistenének a nevét, hogy az ellenfeleik velük ugyanezt ne tudják megcselekedni. A király tehát követeket küldött Bálámhoz: „Itt van eg) nép, Egyiptombóljött ki, és már ellepte a föld. színét. Jöjj, kérlek, átkozd meg e%t a népet, mert erősebb nálamnál. Talán így megbírom verni őt és kiűzöm az országból Mert tudom, bog akit te megáldasz az meg van áldva, és akit megátkozol, azt megfogja az átok” (22,5-6). Történetünk elején az emberek még így néztek Bálám prófétára. Annyira Isten embere volt, hogy még azok is, akik nem tartoztak az „egyházhoz,” világosan látták róla, hogy Bálám az Isten embere. Oh, ha mireánk is így néznének az emberek! Bárcsak sok ilyen hívő, imádkozó, Istenre figyelő embere lenne Istennek ebben a gyülekezetben is, mint amilyen Bálám próféta volt!

II. Megbeszélem Istennel (7-13)!

A király követei persze nem mentek üres kézzel, hanem keleti szokás szerint felszerelkeztek a próféta személyéhez és a remélt szolgálathoz illő ajándékokkal. trA varázslás díja a kezükben volt” (fi). Arra kérték, menjen el velük, és átkozza meg Izraelt. Bálám azt válaszolta: „Háljatok itt ma éjjel, és pontosan elmondom nektek, mit beszélt az Úr hozgám” (8). Bálám tehát ott marasztalta éjszakára, és megváratta a felelettel a követeket. Úgy látszik, éjszakának idején, álomban szokta kapni Isten kijelentéseit. A dolog lényege az, hogy Bálám nem adott választ a maga feje után, hanem a követeket azzal nyugtatta meg, hogy neki meg kell ezt a dolgot beszélnie Istennel! Milyen nagy dolog ez, hogy Bálám nem mert semmire sem vállalkozni, amíg Istennel nem beszélt. Hiába sürgették a követek, hogy nyakukon a vész, nincs idő a késlekedésre! Bálám nem hajlandó egy lépést sem tenni, amíg Istennel meg nem beszélte a dolgot. Hol vagyunk mi ettől a magatartástól? Hányszor megyünk a magunk feje után, és csak amikor már zsákutcába jutottunk, vagy a körmünkre vertek, akkor visszük oda elhibázott dolgainkat Isten elé, hogy hozd rendbe Uram, amit nélküled csináltam! Hányszor gondoljuk, hogy felesleges is engedélyt kérni Istentől, hiszen úgyis beleegyezik.

Bálám tehát „megbeszéli” a dolgot Istennel. Az éjszaka csendjében eljött Isten Bálámhoz, és ezt kérdezte: „Kik ezek a férfiak nálad?” (7). Bálám elmondta, hogy van itt egy nép, amely kijött Egyiptomból, azt kellene megátkozni (9-11). Itt lép le Bálám először az egyenes útról. Nem mondom, hogy hazudik Istennek. Csak nem mondja el pontosan a tényeket. Lehet Istennel ilyen kétszínűén is beszélgetni. De ne csodálkozz, ha az ilyen ravaszul, vagy óvatosan megfogalmazott imádságaidat nem hallgatja meg Isten. Bálám csak annyit mondott, hogy „egy nép” jött ki Egyiptomból, azt kellene megátkozni. Tehát nem nevezi meg Izraelt. De Isten nagyon jól tudja, miről van szó. Istent az imádságainkkal sem lehet félrevezetni. Itt se késik a válasszal. Azt mondja, „Nem fogsz elmenni velük, nem fogod megátkozni agt a népet, mert áldott az ” Reggel Bálám azt mondta a király embereinek: „Menjetek haza, az Úr nem akarja megengedni nekem, hogy veletek menjek” (12-13). Tehát a felülről kapott parancs értelmében elutasítja a küldöttséget. Hiába ígérnek neki bármit — pedig két nemzet

BAJUSZ FERENC IGEHIRDETÉSEI

202 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2