Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - AZ ÉRCKÍGYÓ - Az érckígyó
Bajusz Ferenc igehirdetései A görög szövegben a „felemeltetni” szó helyén a hysoó szó áll. Érdekes azonban, hogy Jézus ezt a szót kétféle értelemben használja. Először arra, hogy ő felemeltetik a keresőre, aztán arra, hogy felemeltetik a dicsőségbe a mennybe való felmenetele idején. A keresztre való felmenetelről szól a Jn 8,28; 12,32, a dicsőségbe való felmeneteléről pedig az ApCsel 2,33; 5,3 és Fii 2,9. Jézus életében tehát kétféle felemeltetés volt. A keresztre és a dicsőségbe. A kettő azonban elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Az egyik nem történhet a másik nélkül. Jézus számára a kereszt volt az út a dicsőség felé. Ha visszautasítja a keresztet, ha megpróbált volna megszabadulni tőle — amit könnyen megtehetett volna —, akkor nem lett volna dicsőség sem a számára. Ugyanez a helyzet velünk is. Ha akarjuk, választhatjuk a könnyű utat. Ha akarjuk, visszautasíthatjuk a keresztet, amit minden keresztyénnek vinnie kell, de ha ezt tesszük, elveszíthetjük a dicsőséget. Mert az életnek megváltoztathatatlan törvénye, hogy kereszt nélkül nincsen korona sem. A korabeli zsidó gondolkodás számára éppen ez volt az értheteden, hogy az Emberfiának „magasba kell emeltetnie,” ahogy János apostol mondja (12,32-33). Hogyan teljesítheti a Messiás a küldetését, ha dicsőséges királyi uralkodás helyett elbukik, és meghal? Ezzel a kérdéssel utasítja el a zsidó gondolkodás a Messiás szenvedésének és halálának gondolatát. Ezért „botránkozás” számára a keresztről szóló ige, ahogyan azt Pál apostol írja (lKor 1,23). „Csinált ágért Móges régkígyót, és feltügte agt pógnára. Történt pedig hogy a kígyó valakit megmart, és agjeltekintett a régkígyóra, életben maradt” (9). Vili. Elfogadott sgabadulás Mindig kettőn áll a vásár. Kettőn fordul meg az üdvösség is. Istenen és rajtam. O elkészítette. De ha nem fogadjuk el, menthetetlenek vagyunk. Olyan ez, mint az alagút készítése. Isten elindult felénk. De vajon találkozunk-e? Luther írja egy helyen: Azok Isten gyermekei, akik azok akarnak lenni! Jézus azért sírt Jeruzsálem felett, mert „te nem akartad” (Mt 23,37). „Csinált ágért Móges.Nem késlekedett. Mindjárt kész lesz, bízzatok. „Feltügte agtpógnára." Azt mondjuk, annak az élettelen érckígyónak mindegy volt. De Jézusnak nem volt mindegy. Hiszen valóságos emberként szenvedett értünk. Félt ettől az órától (Jn 12,17). Szomorú volt a lelke (Mt 26,38), vért verejtékezett (Lk 22,43 k.), hiszen az Úr mindnyájunk vétkét őreá vetette (Ézs 53,6). Sokan voltak Izraelben, akiket még nem mart meg a kígyó. Vagy a betegségüket nem tartották halálosnak. Ezek nem tekintettek fel az érckígyóra. Sokan vannak ma is, akik azt hiszik, hogy ők nem bűnösök. A bűneik csak afféle emberi gyöngeségek. Dehogy halálosak. Utóvégre minden ember bűnös! Majd csak megbocsát a „jó” Isten! Mikor az ember a moziban vagy a televízióban híres embereknek az életéről készült filmet néz, azt mondja, igen, ez az igazi élet. Mit törődünk a papok ijesztgetéseivel. Látjuk a ledér, gondtalan életüket. De miért nem hozzák a filmek és az újságok azt is, hogy mi a vége a legtöbb ilyen életnek? Miért nem mutatja a halálos ágyukat? Akkor nem mennének olyan dalolva a kárhozatra. „Életben maradt... ” Isten azért végzett el mindent, hogy életben maradjunk. Hát hogyan fogadjam el? Hiszen ha tudnám! Jézus azt mondta: „Embereknél lehetetlen, de Istennél minden lehetséges” 194 Sárospataki Füzetek 2011/2
