Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - AZ ÉRCKÍGYÓ - Az érckígyó
AZ ERCK1GYO nevezik. Arra hajlok, hogy a héber sárap ‘égni’ szóval függ össze, és a kígyónak a lánggal való összehasonlítására céloz. így született meg a ‘tüzes kígyó’ kifejezés, talán abból a fájdalmas, égető érzéstől, ami a marásuk nyomán támadt. A kígyó mérge az izraeliták felfogása szerint a nyelvükben volt (Zsolt 140,4). A Zsolt 58,6 szerint Izrael ismerte a kígyóbűvölést is.11 A kígyó egyébként tisztátalan állat volt, amit nem volt szabad megenni (3Móz 11,44). Babonás imádása Palesztinában is elterjedt volt. Gezerben találtak egy 15 cm hosszú érckígyót, Pertánál, a Holt-tengertől délre, tehát azon a vidéken, ahol az érckígyó története lejátszódott, hatalmas kígyóalakot fedeztek fel sziklába vésve. A lKir 1,9 említi a Zohelet-kövét, ami tulajdonképpen kígyókövet jelent.11 12 A történet említése során a zsidók mindig egy kicsit zavarban voltak, mivel az Isten törvénye kifejezetten megtiltotta nekik a faragott képek készítését. A rabbik tehát az esetet így magyarázták: „Nem a kígyó ölt, és nem a kígyó adott életet. Izraelfeltekintett és ameddig Móges felemelte a kígyót, a nép abban hitt, aki Mózesnek ayt parancsolta, hogy eft tegye. Isten gyógyította meg őket. ” A gyógyító erő nem magában az érckígyóban volt. A kígyó csak jel, szimbólum és útmutató volt, hogy a gondolataikat Istenhez fordítsa, és amikor a gondolataik Istenhez tértek, akkor meggyógyultak. A zsidó írástudomány a puszta érckígyóban nem látott utalást a Messiásra, noha a pusztai vándorlást általában a messiási szabadítás ősképének tekintették. Jézus a pusztai érckígyóra való utalással azt hangsúlyozza, hogy amiképpen Isten csodát tett és szabadulást szerzett, életet adott a kígyók által megmart izraelitáknak, hasonlóképpen ad váltságot és csodálatos szabadítást az Emberfia elküldése által azoknak, akik őt hittel fogadják. De hogy a kígyó által mart seb begyógyulhasson, ill. a bűn és halál hatalmából való megszabadítás megvalósulhasson, az Emberfiának fel kell emeltetnie a magasba (Jn 12,32 kk.). Mohr [Paul Siebeck], 1909. 560.). Buber a szeráfokat ‘tüzes lényeknek’ nevezi (Buber, Martin: A próféták hite, Atlantisz Kiadó Budapest, 1991. 158.), Marti pedig az egyiptomi ábrázolásokkal hozza összefüggésbe őket. Szerinte tisztük a sírok őrzése volt. Ezsaiásnál így a templom küszöbének őrzői lennének (Marti, Karl: Das Buch Jesaja (Kurzer Kommentar zum Alten Testament, Abt. X.), Verlag vonj. C. B. Mohr [Paul Siebeck], Tübingen, Freiburg und Leipzig 1900. 64-65.). 11 Kígyóbűvöléssel egyiptomi és babiloni szövegekben találkozunk. Az Ószövetségben is említődik némely helyen Jer 8,17; Préd 10,11). 12 Az 'cehein hatgo halat ismert hely lehetett Jeruzsálem közelében. Kautzsch-Bertholet magyarázata szerint kánaáni időből származó kultuszhely lehetett, melyet egy kígyó istenségnek szenteltek (in Kautzsch, E. & Bertholet, A.: Die Heilige Schrift des Alten Testaments, Bd. I., Verlag von J. C. B. Mohr [Paul Siebeck] Tübingen, 1922. 495.). Hasonlóképp vélekedik Rudolf Kittel (in: Die Bücher der Könige, Handkommentar yu Alten testament, Vandenhoeck & Ruprecht Göttingen, 1900. 5). Ugyancsak így értelmezi Gelderen is (in: van Gelderen, C.: De boeken der boningen, Körte Verklarung der Heilige Schrift, 1 Köningen 1-11, Uitgeversmij Kok — Kämpen, é. n. 26.). A ^ohceleet-et összefüggésbe hozták a ghal ‘csúszik,’ ‘csúszkál’ igével (serpens 5Móz 32,24; Mik 7,17). Az ’cehein hagohcelat jelentését, mint st. cstr. formulát ‘kígyókőnek’ gondolták. A ghalat azonban ‘kígyó’ jelentéstartalommal nem fordul elő. Noth magyarázatának lényege, hogy az 'cehein hagohcelcet a forrásnál lévő ‘csúszós kő’ lehetett, melyen áldozatot mutattak be. Áldozat-bemutatás nem tetszés szerinti helyen történt, hanem „szent helyeken” (2Móz 20,24). Noth feltételezi, hogy a hely szent volta vélhetőleg a kő titkában rejlett, és Jeruzsálem Dávid általi bevétele után Jahvének mutattak be ott áldozatokat. Kizárja azt a lehetőséget, hogy a hangzásbeli hasonlóság ellenére azonosítani lehetne ’aheen hagohceket-eX északabbra, a Kidron völgyének keleti oldalán lévő gahrnle nevű síkos, meredek szakadékkal (Noth, Martin: I. Könige 1-16, Biblischer Kommentar Altes Testament, Neukirchener Verlag 1968. 18.). 2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 193
