Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - AZ ÉRCKÍGYÓ - Az érckígyó

BAjUSZ FERENC IGEHIRDETÉSEI

3) Az Édenből kiűzött emberre és a magzataira a második halál, a kárhozat vár, amelyben az ő férgük el nem hal, és tüzük ki nem aluszik (Mk 9,44).

Isten kegyelmes mennyei Atyánk akar lenni Jézus Krisztus által. De ha nem tudunk hinni benne, megtapasztaljuk mind, hogy „rettenetes dolog az élő Isten kefébe esni” (Zsid 10,31). A serápim értelme teljességgel még megfejthetetlen. Ezs 14,29 és 30,6 versében repülő szeráfok fordulnak elő. Az araboknál a dzsinnek repülő kígyókként jelennek meg. Hogy a sáráp (egyiptomi) idegen szó, vagy pedig a kígyónak lánggal (sáráp — ‘égni’) való összehasonlítása képezi az alapját, nem lehet eldönteni. A „tüzes” szó az eredeti szövegben bizonytalan. Talán a színt jelenti.

Azon a vidéken, az Akabai tengeröböl mellékén ma is rendkívül sok a kígyó. A halászok annyira félnek tőlük, hogy este, mielőtt elalszanak, kioltják a tüzeiket, mert a fény odacsalogatja őket. Schubert (+1860) írja az itteni utazása alkalmával: „délután holtak nekünk egy igen tarka, tűzpiros foltokkal és hullámvonalakkal tarkázptt nagy kígyót, amely fogai szerkezetének tanúsága szerint a legmérgesebb fajták közé tartozott. ” Palesztinában mintegy harminchárom kígyófaj él, közülük több veszedelmes. Ilyen például az lMóz 49,17-ben említett szarvas kígyó,8 amely az utak mélyedéseiben leselkedik áldozatára. Marása feltédenül halálos. Az új fordítás ezt „dán-kígyónak” nevezi. Az „áspiskígyó” (Zsolt 140,4; 5Móz 32,33) voltaképpen vipera.9 Ennek több faja él Palesztinában. Az Ámos 9,3-ban egy tengerben élő kígyóról van szó. Ez talán az ősi sémita Tiamat monda maradványa. Az Ezs 14,29-ben említett „szárnyas sárkányok” az eredeti szöveg szerint repülő szeráfok, azaz az olyan kígyófaj, amely a gyors mozgása miatt szinte repülni látszik.10 Szövegünkben a kígyókat serápím-nak

8 A vers elején két kifejezés utal kígyófajtára. A nahát és a sepipon. Parallelizmusról van szó. Az első

általános értelemben jelöli a kígyót, különösebb körülírás nélkül, a második kifejezés (sepipon) pedig közelebbről határozza meg. A traf hí dán nahát nem a kígyófajtára utal, hanem Dán törzséről mondja a Genesis írója, hogy olyan lesz, mint a kígyó. A törzs kicsiny, harcra termett férfi is kevés van benne, nyílt harcra a nagy létszámú kánaáni ellenséggel szemben nem gondolhat. Lesből rohanhatja le váradan támadásban az ellenségét. Erejét nem a nagyságával nyilváníthatja ki, hanem a ravaszságával. Von Rád a wafhi-1 jussivusnak értelmezi: „Legyen Dán kígyó... ” (in: von Rad, Gerhard: Das erste Buch Mose, Das Alte Testament Deutsch, Evangelische Verlagsanstalt ESerlin, 1956. 367.). Ez legyen az ő fegyvere. Legyen a hátránya (kicsinysége) az előnye (ravaszsága)! így lehet Dán olyan, mint a tepipon. A tepipon hapax legomenon, a lMóz 49,17 versében fordul elő. Gesenius szótára azt írja róla, hogy kicsiny, nagyon veszélyes kígyófajta (in: Gesenius, Wilhelm: Hebräisches und aramäisches Wörterbuch über das Alte Testament (bearb. Buhl, Frants), 17. Aufl. Springer Verlag Berlin-Göt- tingen-Heidelberg, 1959. 857.). Westermann cerastes comutusnak mondja (in: Westermann, Claus: Genesis, Kapitel 37-50, Biblischer Kommentar Altes Testament, 1/3. 2. Aufl. Neukirchener Verlag 1993. 249.). A cerastes cornutus, a szarvas vipera harapása mérgező, marása lehet halálos, véralvadásgátlást, ezzel összefüggő zavarokat, szövet bevérzést idézhet elő.

9 Az ‘áktüb szintén hapax legomenon, ugyancsak cerastes comutust, szarvas viperát jelent. Ugyanezt

kifejezheti a patcen is, pl. 5Móz 32,33; Ezs 11,8; Zsolt 58,5 stb. (Koehler, Ludwig & Baumgartner Walter: Lexicon in Veteris Testamenti libros, E. J. Brill Leiden, 1958. 703. 789.).

10 A szeráfok nevét összefüggésbe szokták hozni a sáráp el/kiégetni’ gyökkel (Koehler, Ludwig & Baumgartner Walter: Lexicon in Veteris Testamenti libros, E. J. Brill Leiden, 1958. 932). Eszerint a szeráf tűz által tisztító angyal, ‘tűzangyaP v. ö. 4Móz 21,6 kk., 5Móz 8,15 (Delitzsch, Franz: Commentar über das Buch Jesaia, Biblischer Commentar über das Alte Testament, Dörffling & Franke, Lepzig, 1889. 129.). Az Ezs 14,29-ben és a 30,6-ban sáráp rrfőpep azaz ‘repülő kígyó’ található. Gondolnak kígyószerű félig ember, félig állat formájú lényekre. Vizsgált igénkben arcuk van, kezük, lábuk és szárnyuk. Nem zárható ki, hogy részben állati vonásaik voltak. A mennyei kígyó mitológiai eredetét a villámból származtatják (Kautzsch, E.: Die Heilige Schrift des Alten Testaments /., Verlag von J. C. B.

192 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2