Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - JÁKÓB TÖRTÉNETEK - Jákób a Jabbók révénél

Bajusz Ferenc igehirdetései

Válaszul Jákob is megkérdene a titokzatos Valaki nevét, de nem kapott választ. Isten nem szolgáltatja ki magát az embernek.11 Továbbra is korlátlan ura marad Jákob életének. De az most már bizonyos, hogy az Urat látta színről színre. Jákob korának a hite szerint az a halált jelentette. Ám Jákob mégis életben maradt. Erről beszél a város neve, Peniél (‘Isten színe’). A nép itt született, és az étkezési tilalommal Istennek arra a hatalmas erejére emlékeztet, amely földig alázta a vele viaskodó Jákobot.

Izrael népe arról vall ebben a történetben, hogy egész élete az Istennel való vi- askodás volt. Egyetlen vágya volt, miként Jákobnak, hogy részesévé legyen az ígéreteknek. Hányszor járt helytelen úton ennek a vágynak a megvalósításáért! De ilyenkor újból és újból megtalálta a megbánás helyét. Ki merte mondani Isten és emberek előtt a bűnét, és Isten kegyelme által Jákobból ismét Izrael lehetett.

Végül azt is elmondja az elbeszélés, hogy Isten ezzel szemben sohasem árulta el a nevét népének. O mindig titok marad. Népének naponként kell tőle elkérni a kijelentést, és megkeresni az engedelmesség útját.

Ma is úgy van, hogy az egyház szüntelenül bűnök elől menekül. Azt is tudja, hogy aki szemtől szembe találkozik Isten haragjával, az halál fia. Minket megajándékozott az élettel az Úr Jézus Krisztus által. Az a kérdés, ki meri-e mondani a kegyelmet nyert egyház a bűnei nevét. Ha mi magunk elítéljük a csaló Jákob útját, Isten megszabadít tőle. Csak egyben jutottunk tovább: Isten az Újszövetségben Jézus Krisztusban megmutatta az ő nevét. Azt, hogy ő Szabadító. Azt kell megértenünk

11 Isten nem szolgáltatja ki magát az embernek, de kijelenti magát neki. Ez az ő ön-leleplezése. A lMóz 32,29 versében Jákob kérdezte az ismeretlen idegent a neve felől, de az kitért a válasz elől, helyette megáldotta Jákobot. Jákob előtt tudott volt, hogy a név ismeretének kulcsfontossága van. Ez általános ókori keleti gondolat volt. Az ókori ember felfogása szerint a név nem csupán sajátos ismertető jel, hanem a név és annak viselője között szoros lényegi kapcsolat áll fenn. Von Rád így mondja ezt, hogy a név viselője nevében létezik, ennél fogva a név viselőjének lényegét fedi fel, vagy legalább hatalmáról árul el valamit (von Rad, Gerhard: Az Ószövetség teológiája I., 149.; ugyanígy: Schmitz: Nameng/aube, in: RGG3. IV. 1301.). A név a viselője belső tulajdonságait és lényegét foglalja magában, s aki a nevet ismeri, az illető hatalmában is részesül. Pákozdy László Márton másokat idézve utal egy egyiptomi parallelre, melyből kiderül, hogy a névnek milyen lényegi jelleget tulajdonítottak.

„Izisz ravasz nő volt. Szíve (= akarata) erősebb volt egymillió embernél, okosabb volt egymillió istennél. Nem volt semmi, amit ne tudott volna égen és földön, akár Re, csak Re titkos, hatalomteljes nevét nem tudta. Elhatározta, hogy csellel megszerzi. Re naponként megtette útját horizonttól horizontig (mint Nap). Izisz egy mérges kígyót teremt, és elrejti Re útjában. Rét megmarja a kígyó, s mérge hatni kezd. Fájdalmától megrendül a mindenség. Magához kiáltja az isteneket, hogy mágikus mondásaikkal meggyógyítsák. Közben sokat beszél tulajdon neve rejtett voltáról. Az istenek összesereglenek. Izisz hízelkedve kérdi isteni atyját, mi baja. Re elmondja. Izisz erre kérleli: »Mondd meg nekem a neved, óh isteni atyám, mert azáltal él valaki, hogy a nevét recitálják...« Re ekkor himnikus zsoltárstílusban elkezdi mondani: »Vagyok az ég és föld teremtője..., aki csinálta az eget és a két horizont titkait, hogy az istenek lelke helyet találjon benne. [...] Mindezzel azonban, amit mondott, semmit sem mondott, a méreg továbbhatott, mert a »nevét« nem árulta el. Izisz azért így szólt: »Neved nincs azok között, amiket nekem mondtál. Ha megmondod nekem, a méreg megszűnik, mert akinek a nevét kimondják, az él.« ”

A dialógus végén Re végül is eskü alatt fülébe súgja Izisznek a maga titkos nevét. Izisz a név által egy varázsmondással meggyógyítja Rét: »a nagy Izisznek, az istenek úrnőjének, Re tulajdon nevének ismerője mondása által«” (in: Pákozdy László Márton: Ószövetségi revíziónk kérdései II. Exodus 3,14 értelmezése és fordítása in: Válogatott tanulmányok az általános és bibliai vallástörténet köréből 1/1. Budapest, 1984. 125.).

146 Sárospataki Füzetek 2011/2