Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - JÁKÓB TÖRTÉNETEK - Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem!
JÁKÓB-TÖRTÉNETEK ebből, hogy Istennek a világgal nincsen semmi más akarata, mint az, hogy segítsen rajta. Nem bocsátlak el, amíg meg NEM ÁLDASZ ENGEM! LECTIO: 1 MÓZ 28.10-13A. 18-21 Textus: lMóz 32,23-31 N agypéntek reggelén a templomjáró emberek közül kinek nem jut eszébe Ezsaiás próféta jövendölése, midőn így ír: „vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össge. 0 bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, a sebei árán gyógyultunk meg” (Ezs 53,5). Igen, a nagypénteki kereszt arról beszél, hogy az ő sebei árán meg lehet gyógyulni. Ezért ma én a felolvasott igék alapján arról szeretnék beszélni, hogy miképpen lehet az embernek új élete. 1950-ben jártam először Salzburgban. Meglátogattam az érseki rezidenciát is. Életem egyik legfélelmetesebb emléke, amikor végignéztük a kínzókamrát. Középen állt egy kerekes kút, amin vödör helyett csak egy kampó volt. Erre akasztották rá ruhájánál fogva a vallatásra ítélt foglyot, aztán leeresztették egy szinttel lejjebb, a tigrisek, párducok és egyéb ragadozó állatok ketrecébe. Az állatok fel- felugráltak, és bele-belemartak a halálra rémült fogoly testébe. Úgy játszottak vele, hogy ha ugrott az állat, kicsit feljebb húzták. így vallatták. Láttam továbbá egy szűk kis cellát, amelynek két oldala vasból volt. A két vasoldal egy-egy kívülről fűthető kazánnak volt a hátsó fala. A kazánokat addig fűtötték, míg a belső falak izzani kezdtek, és a fogoly elevenen megsült. De a legfélelmetesebb egy jelentéktelennek kinéző kis kamra volt, amelyben egy ember alig tudott felállni. A vezetőnk elmondta, hogy ennek a kamrának nincs se ajtaja, se ablaka. A halálra ítéltet egy nyíláson lökték be, s amikor a szeme megszokta a félhomályt, egyszer csak észrevette, hogy a mennyezet valami külső gépezet segítségével nagyon lassan egyre süllyed és pillanatok alatt kiszámíthatta, mikor fogja elérni a padlót. Ebből a szorításból nem volt kiút. Valami ilyenféle érzés lehetett úrrá Jákobon a Jabbók révénél. A háta mögött Lábán üldöző csapata, a túlsó oldalról pedig már idehallik a bosszúra készülő Ézsau seregének a közeledése. Ézsaut becsapta, Lábánt meglopta. Valóban nagy szorultságban volt, halálfélelemben. Mert két dolgot nem akart észrevenni. Először azt, hogy a halálos veszedelmének az oka a saját bűnei. Másodszor azt, hogy az előrenyomuló emberi bosszúk mögött az isteni Bíró akarja őt felelősségre vonni, és önismeretre vezetni. Tehát, hogy neki nem Lábánnal és Ezsauval, hanem magával Istennel van számadása. Elrontott életünket hogyan lehet jóvátenni? Hogyan lehet új életet kezdeni? 2011/2 Sárospataki Füzetek 147
