Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Börzsönyi József: Hiábavalóság? - Prédikátor 3,11
BÖRZSÖNYI JÓZSEF 4. Vannak végül olyanok is, akik idői értelemben kívánják meghatározni az DblU fogalmát a Prédikátor 3,11-ben, közelebbről egy időtartamnak (Zeitdauer) vagy időlefolyásnak (Zeitenablauf) értik. Az értelme ennek a résznek az volna így, hogy Isten úgy adta az ember ismeretébe a határozatlan időtartamot, hogy az egyes időszakok eseményére emlékezve össze tudja vetni más időszakok eseményével, és arra a megállapításra juthat, hogy Isten rendje szerint minden szépen a maga idejében van. Az időlefolyás értelem esetében pedig (Galling)11 a DUbn szót dittographiá- ra hivatkozva csak D3-ra lehet rövidíteni, ami a b^H-ra vonatkoztatható abban az értelemben, hogy mindennek időt, lefolyási időt adott Isten. Ez így visszautalhatna a 3,2-8-ban felsorolt ellentétpárokra, és azzal jó értelmi kapcsolatot mutathatna. Azt gondolom, hogy ezekkel a fejtegetésekkel nem jutottunk közelebb a 3,11 értelméhez, még ha olykor tetszetőseknek is nevezhetők, vagy a tágabb összefüggéshez alkalmazkodók, esetleg a Prédikátor megállapításaihoz illeszkedők lehetnek is. Nem tartom szükségesnek eltérni a Prédikátor 3,11-ben sem attól a jelentéstől, amelyet Ernst Jenni részletességgel kidolgozott általában az ószövetségi fogalomról, és többen egyet is értenek vele. Talán kiegészítve azzal a megállapítással, amelyet John Wilch tesz münsteri disszertációjában, hogy eseménnyel telt időről van szó. A megoldást én a mondat két felét összekapcsoló kötőszó szó szerinti fordításában látom. Amint azt említettük, erről elutasítólag említést tesz Ellermeier is. Bár Anthony Tomasino11 12 a fogalom magyarázatánál a Prédikátor 3,11-re nézve nem választja a szó szerinti fordítás lehetőségét, de azt állapítja meg róla, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni ezen részlet megfontolásánál. így a Prédikátor 3,11 a következőképpen fordítható: Mindent megalkotott szépen a maga idejében, az örökkévalóságot is a szívükbe adta, ami nélkül nem találhatja meg az ember azt a munkát, amelyet Isten véghezvisz az elsőtől az utolsóig. Ebben benne van a hiábavaló kutatásnak a valósága, amennyiben az ember a maga világát annak keretei között vizsgálja, de benne van annak a lehetősége is, hogy az Isten adta távlatokkal feltárulhat a dolgok értelme, és minden a maga helyére kerülhet. A zsoltárok sokszor megfogalmazott tapasztalata ez a Prédikátor megfogalmazásában. Fordítási javaslat: Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, ami nélkül az ember nem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végéig, amelyeket megalkotott. Ez csupán a kötőszó szó szerinti fordítása, ami más értelmet és összefüggést ad a Prédikátor könyvének. A hiábavalósággal rögtön szemben találja magát az ember, mihelyt Isten nélkül vizsgálja a világot és az életet. Nem kell azonban ebbe a keserűségbe kerülnie, ha nem önmagában nézi az életet és a világot, hanem azzal a távlattal, céllal és értelemmel, amellyel Isten azt teremtette és fenntartja. Isten pedig úgy teremtette az embert, hogy képes legyen felfogni a teremtő akaratát és szándékát. Ha az ember ezzel nem él, csak a maga korlátái között akar mindent érteni és magyarázni, akkor lesz a komoly vizsgálat során minden hiábavalóság. Isten azonban azért adta kijelentését, benne a Rá jellemző távlatot, hogy ne így legyen. 11 Würthwein, Ernst - Galling, Kurt: Die fünf Megilloth. Tübingen, 1969. 12 Tomasino, Anthony: DD Dl). In: New International Dictionary of Old Testament Theology and Exegesis. Volume 3.1996. 345-351. pp. 24 Sárospataki Füzetek 2011/1
