Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ÁBRAHÁM-TÖRTÉNETEK - Hogyan pusztult el Somoda?

Hogyan pusztult el Sodoma?*

LECTIO: 1MÓZ 19,1-22 TEXTUS: 1MÓZ 19,23-26

A Holt-tenger környéke a világ egyik legkietlenebb vidéke. A tóban nincs egyetlen hal, nád vagy kagyló. A levegő petróleum és kénszagú, a vízen olajos aszfaltfoltok úsznak. A Biblia azért nevezte ezt a vidéket annakidején „szurokforrásnak” (lMóz 14,10). De nemcsak a vízben nem él meg egyeden élőlény, a parton sincs egyeden fűszál sem. Körül a sósziklák, mintha menekülő óriások megkövesedett alakjai volnának, úgy emelkednek ki ebből a félelmetes temetőből. Csak a tó legdélibb csücskén virul egy kis oázis. Itt évezredek óta ringanak a pálmafák, mosolyognak a szőlőfürtök, és csobog a kút. Cóár ez a kis falu.

A Biblia népe úgy tudja, hogy a Holt-tenger vidéke mindig ilyen halálosan kietlen. Maga a Szentírás beszéd el néhány résszel előbb, hogy „mielőtt elpusztította az Úr So dóm át és Gomorát, egészen Cóárig olyan volt az mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje” (lMóz 13,10). Tehát ez a vidék valaha paradicsomkert volt, amely egyeden éjszaka változott át Holt-tengerré. Ennek az éjszakának a történetét szeretném ma elmondani: Hogyan pusztult el Sodorna?

I. Isten ismeri a város bűneit

Sodorna, a bűnösök városa már rég szemet szúrt az Úrnak. Az ősi kanaánita bűn terjedt el benne, amely az embert az állatnál is mélyebbre löki, és a természet örök rendje ellen lázítja (Júd 7). Még a vad keleti érzékiség világában is kirítt ennek a bűnnek természetellenes gonoszsága. Ne is beszéljünk róla! Isten sokáig türelmesen nézte, hogyan élnek az emberek Sodomában. De amikor „már igen sok a jajkiáltás Sodorna és Gomora miatt, és mivel vétkeik fölöttébb megnehezedtek” (18,20), Isten elhatározta, hogy leszámol velük. A nap aznap reggel még éppen olyan fényesen jött fel, mint máskor, és ha valaki Sodomában tett látogatása során érdeklődött volna a holnap felől, meghallhatta volna a gazdasági, kulturális vagy városépítészeti terveiket. Mert Istennek a várossal kapcsolatos terveiről egyetlen ember tudott csupán, Ábrahám, aki a Mamré tölgyesében „Isten színe előtt” élt (19,27), akit Isten örökkévaló terveibe valamivel ennek előtte avatott be. Ábrahám igaznak találta az Úr pusztító szándékát, csak attól félt, hogy a hívő emberek is el találnak veszni a bűnösökkel együtt. Könyörögni kezdett tehát, hogyha ötven igaz találtatik Sodomában, ne kelljen elveszni az egész városnak. Az Úr és a közbenjáró ősatya között megindult egy szent licitáció, amelynek a végén az Úr azt is megígérte, hogy akkor is megkegyelmez Sodornának, ha csak tíz igaz is találtatik benne. Voltaire felnevetett, amikor ezt a történetet olvasta, s azt mondotta: Ez az igazi zsidó, aki még az Úristennel is alkudozik! Luther ugyanehhez a történethez azt a megjegyzést fűzte, hogy a szentek az igazi Atlaszok, vállaikon tartják az isteni igazságosság kupoláit. S bár görnyedve látják, és nyögve szenvedik lent a bűn orcátian játékát, mégis tartják a boltot, hogy alá 2

2 Az igehirdetés több eleme Ravasz László: Angyalok Sodomában című igehirdetésén alapul (in: Isten rostájában, I. Beszédek, írások, Franklin-Társulat Budapest, 1941. 487. kk.)

112 Sárospataki Füzetek 2011/2