Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ÁBRAHÁM-TÖRTÉNETEK - Érdemes-e imádkozni?

JÁKŐ B-TÖ RTÉ N ETE K.

egy igaz biztosan van ebben a halál árnyékának völgyében. Igaz, hogy ő sem a földről támadt, hanem felülről szállt alá, Szentiélektől fogantatott, szűztől született, bűntelenül érkezett, és bűntelenül élt ebben a világban. Róla már az ószövetségi próféták azt jövendölték, hogy sokak számára hozott gyógyulást és bűnbocsánatot (Ezs 53,5. 10). Nekünk előnyösebb a helyzetünk, mint Abrahámé. Nekünk még többet engedett. Egy igazért nem pusztít el minket. Ezért az egy igazért könyörül, miatta nem látja meg temérdek bűnünket, és gyermekeinek fogad el bennünket.

Aki ebbe a Jézus Krisztusba vetett hittel az ő közbenjárását igénybe véve kiált kegyelemért, az elnyerheti a bűnbocsánatot, az örök életet, elveheti az Isten békességét, az új ember vidámságát és erejét, szóval mindazt, amit az Úr Jézus Krisztus hoz számunkra. O az egyetlen közbenjáró, az igazi főpap, a tökéletes „pontifex” — két távoli pont, Isten és ember között hidat épít, hogy elérjék egymást —, aki ebben a széthulló világban így könyörög az övéiért: „Nem a világért könjörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál” (Jn 17,9). O az egyetlen Közbenjáró, aki „mindenképpen idvevftheti is aszókat, akik őáltalajárulnak Istenbe f’ (Zsid 7,27).

Befejezésül tegyük fel még egyszer a kérdést, hogy érdemes volt-e imádkozni? Nem tudjuk, hogyan aludt el Abrahám azon az éjszakán. Luther ezt írja róla: Azt hiszem ezt az éjszakát álom nélkül nyögéssel és sírással töltötte, hogy annyi embernek el kell pusztulnia. Hogy a gondolatai ott jártak Sodomában, az mutatja, hogy már reggel korán kiment arra a helyre, ahol az Istennel beszélt, és a szeme kutatta a látóhatárt. Mi történt éjjel a várossal? Vajon kettétörte-e Isten a pálcáját a bűnös város felett, vagy megkegyelmezett neki? Amikor arra tekintett, látta, hogy „felss^állt a földnek füstje, mint a kemence füstje” (lMóz 19,28). Ábrahám eltakarta a tekintetét. Osszeroskadva indult hazafelé lelkében azzal a gyötrelmes gondolattal, hogy érdemes volt-e mindezt végigcsinálni?

Isten imádkozó népének a lelkében azóta is sokszor felvetődik ez a kérdés, érdemes-e imádkozni? Hiszen olyan sokszor összeütközik az imádkozó emberben a hit és a tapasztalat. A hit azt mondja, hogy érdemes imádkozni, a tapasztalat viszont azt mutatja, hogy az imádkozásnak nincs semmi következménye. Kár az energiáért, amit az ember belefektet, amikor szembeszáll Isten akaratával. Az egyetlen józan magatartás, ha az ember zúgolódás nélkül elfogadja azt, amit Isten elvégzett. Ha egyszer el akarja pusztítani Sodomát, kár érte szót vesztegetni, hiszen úgyis az fog történni, amit Isten akar.

Ebben a gondolkodásban az a tévedés, hogy Abrahám tényleg csak azt látja, hogy ég Sodoma! De azt, hogy a lángon túl mégis vannak emberek, akiket az angyalok kiragadtak a városból, azt nem látja. Azt hiszi, nem volt érdemes imádkozni, pedig az imádságának nagy része volt abban, hogy megmenekült Lót és családja. Mint a tűzből kikapott üszög, úgy menekül meg három ember (v. ö. Zak 3,2). Ez Abrahám imádságának az eredménye. Ezért várja Isten tőlünk is az imádságot.

Higgyétek el, ma is érvényes Isten ígérete: „Igen hasznos a% igaznak bu^góságos könyörgése” (Jak 5,6). Szüleidért, gyermekeidért, házastársadért, munkatársaidért, feletteseidért, de még az ellenségeidért is nemcsak lehet és szabad, hanem hasznos és szükséges imádkoznod!

2011/2 SÁROSPATAK! FÜZETEK 111