Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ÁBRAHÁM-TÖRTÉNETEK - Érdemes-e imádkozni?
Ezzel maga jelöli meg népe számára a mai szolgálat útját. De tegyük hozzá, ezt a szolgálatot csak úgy végezheti Isten népe, ha tiszta kezeket emel fel az Úrhoz. Aki másokért közbenjár, annak magának is tisztának kell lennie. Ezért az emberekért szolgáló egyháznak igen komolyan kell vennie a maga szentségét és tisztaságát. Nagyon erősen rá kell épülnie egyetlen fundamentumára, az Úr Jézus Krisztusra, hogy eredményes lehessen a közbenjárása. IV. Sikerült-e Abrahám közbenjárása? Az igazság az, hogy az ember a maga erejéből még önmagát sem képes megmenteni. Hogyan menthetne meg hát másokat? Megrázó példa erre Ábrahám közbenjárása. Ne veszítsd el a várost, ha ötven igaz van benne. így könyörgött az Úrhoz. Az Úr beleegyezett. Nem veszítem el. Akkor Ábrahám számolni kezdett. Vajon ez megérdemli-e, az megérdemli-e, hogy megmeneküljön? Kicsoda bűntelen közülük? Döbbenten látja, hogy nincs ötven ember. Alkudni kezd. Kérdezi Istent, ha negyvenötöt talál, megkegyelmez-e a negyvenötért a többinek. Isten azt mondja, meg. De Abrahám nem talál negyvenötöt sem. Megkezdődik a lefelé licitálás. Abrahám egyre csüggedtebben, egyre kisebb számot mond, míg végre az iránt könyörög, hogy ne veszítsd el, ha tízet találsz benne! Isten azt mondja, nem veszíti el. A történet itt megszakad. Azt gondolnók, Abrahám elment megkeresni azt a tíz embert, aki miatt Isten kegyelmet ad az egész városnak. De a következő fejezetből kiderül, hogy Sodomában nem találtatott tíz igaz ember. Csak Lót és családja volt, aki kegyelmet talált. Lót, a felesége, két leánya a férjeikkel. Ez összesen hat. De Lót vői már a rettentő éjszaka kezdetén kiestek, szembe kacagták az angyalokat, nem hitték el nekik, hogy menekülniük kell. Már csak négyen vannak. Lót, a felesége és a két leánya. Ezek se tudják magukat elszakítani a halálraítélt várostól, az angyaloknak kell erőszakkal felragadniuk és magukkal hurcolniuk őket Cóárba. Lót felesége már az úton megszegi az élet érdekében adott szent tilalmat, hogy ne nézzen hátra. Amikor hátranézett az égő városra, amit nem tudott felejteni, kővé változott (lMóz 19,26). Már csak hárman vannak. Lót és a két leánya. A következő fejezet végén olvassuk a szörnyű történetet, hogy a két leány, amikor látja, hogy több férfi nem maradt a világon, lerészegítette az apját, bementek hozzá éjszakának idején és magot támasztattak vele maguknak (lMóz 19,32). Két züllött leány és egy részeg vénember. Rettentő bűnök éjszakája ez. Ez volt az a maradék, ami a halálra ítélt Sodomát kellett volna, hogy megvédelmezze, megmentse a pusztulástól. Milyen megrázó módon állítja elénk ez a tanítás azt, hogy mi a magunk erejéből, érdeméből sem magunkat, sem másokat megváltani nem tudunk. Ha arra lett volna bízva ősi bukásunk jóvátétele, a bűnbocsánat elnyerése, a bűneinktől való szabadulás, Isten képének a felöltözése, hogy lámpással elinduljunk, és keressünk embereket, akik miatt érdemes az emberi nemzetségnek megkegyelmezni, soha, de soha nem támadt volna váltság ezen a világon. Ha a halálból való szabadulást csak emberi érdemmel lehetne elérni, akkor nincs menekvés számunkra. Hiszen „mindnyájan elhajlottunk, egyetemben haszontalanokká lettünk, nincs aki jót cselekedjék, nincsen csak eg) is” (Róm 3,12). Uram, könyörülj rajtunk! Ha már elmondtam, hogy sem Abrahám könyörgésével, sem Diogenes lámpájával nem találtatik tíz igaz ember, akiért meg lehetne kegyelmezni ennek a világnak, hadd tegyem azt is hozzá, hogy azért mégis lehet könyörögni Istenhez, mert 110 Sárospataki Füzetek 2011/2
