Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ÁBRAHÁM-TÖRTÉNETEK - Érdemes-e imádkozni?

Itt Isten úgy döntött, hogy Ábrahámnak betekintést enged a saját terveibe, a történelmi eseményeknek az emberi szem előtt egyébként elrejtett gyökereire. Döntését a 19. versben azzal indokolja, hogy Ábrahámnak tanító hivatala van az utódai felé, és így a sodomai események örök időkre intő példái lehetnek annak, hogy miképpen cselekszik Isten a történelemben (2Pt 2,6). Ezért nyert betekintést Isten tanácsvégzéseibe (Ám 3,7; Zsolt 25,14; Jn 15,15). Tudjuk, minél szorosabb közelségben élünk Istennel, minél inkább vele járunk, és minél jobban alávetjük magunkat igéjének, annál jobban megismerjük a gondolatait, és annál többet értünk meg a köröttünk lévő világ eseményeiből is. Nagyon sok függ attól, hogy az Istennel való találkozásainkat meg akarjuk-e hosszabbítani addig, ameddig ő erre teret enged, vagy pedig azt mondjuk, most nincs több időnk Isten számára. Nincsen a világon fontosabb dolog, mint hogy engedjük Istent, hogy annyi időt ajándékozzon nekünk, amennyit akar, és hogy mi akkor mindent állni hagyjunk, amikor Isten megengedi, hogy vele legyünk. Dávid történetében olvassuk azt a megjegyzést, hogy amikor Isten a távoli jövőről nyilatkozik neki, Dávid leült és várt. Manapság sok keresztyén nem tud csendben ülni vagy állni az Úr előtt. S akinek nincsen ideje Isten számára, az hogyan akar áldás lenni Isten kezében mások számára?

Sodomát nem javította meg Isten korábbi látogatása, amikor Klédorlaómer csapatai elpusztították a várost, minden jószágát és eleségét elvitték, és a lakosság felét megölték (lMóz 14,9-11). Most újabb „kiáltások” jutottak Isten elé, és hívták ki az ítéletét. A héber „jajkiáltás” szó jogi szakkifejezés.1 Tulajdonképpen segítségül hívást jelent, ahogyan az erőszakkal elnyomott szokott felsóhajtani (Jer 20,8); Hab 1,2; Jób 19,7). így apellál a jogközösség védelmére és segítségre. A zsidók hite szerint aztán azok a kiáltások, amelyeket a jogközösség nem hall meg, vagy nem akar meghallani, közvedenül Jahve — mint minden jog védelmezője és minden bűn bosszúállója — trónusa elé érkeznek (lMóz 4,10).

Elindult a két angyalarcú idegen Sodomába, hogy ezt a mennyei feljelentést kivizsgálja. Ábrahám nagyon jól tudta, mi lesz a vizsgálat eredménye. Ismerte a várost, hiszen az unokaöccse Lót is ott lakott a családjával. Egyetlen gondolata van tehát, hogy Isten ítéletre felemelt kezét miként lehet elhárítani a fejük felől. Elkezdődött hát a világtörténelem egyik legszebb imádsága. Egy' szent licitáció! Közbenjárás az életért!

Nekem is van ilyen emlékem az imádság hatalmáról. Az ostrom idején történt, 1945 januárjában. Ma már nagyon nehéz lenne számba venni, hogy kik imádkoztak akkoriban Budapestért. Arra azonban jól emlékszem, hogy a környező utcákból az ostrom utolsó napjaiban egymás után jöttek a házparancsnokok azzal a kéréssel, küldjék egy-egy tiszteletes urat, akik a pincébe szorult gyülekezetnek felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül tartanak óvóhelyi istentiszteletet. Magam is voltam vagy tíz helyen. A házparancsnokoktól kapott igazolást, hogy hol tartottam istentiszteleteket, még ma is őrzöm. Azt persze akkor sem tudtam megmondani, hogy a hallgatóság imádságaiban a bűnbánat, vagy a saját életük, vagyonuk féltése volt-e döntő. De az biztos, hogy azokban a napokban százezrek imádkoztak önmagukban is és hangosan is ezért a városért.

1 A %áqá szó jogi vonatkozásainak gazdag irodalmát találjuk Hasel szócikkében (in: Botterweck, G. Johannes & Ringgren, Helmer: Theologisches Wörterbuch ^um Alten Testament, Band II., Verlag W. Kohlhammer Stuttgart, Berlin, Köln, 1977. 628. kk.).

106 Sárospataki füzetek 2011/2