Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Készíts magadnak bárkát!
Bajusz Ferenc igehirdetései lehet verni, de a Jahve pecsét felbonthatadan. Ö a természeti erőknek is ura, és a védencei előtt megálljt tud nekik parancsolni. Az ő pecsétjét még az özönvíz tom- bolásában elszabadult elemek sem tudják feltörni. Az ajtó bezárása tehát azt jelenti, hogy Isten védőőrizetbe vette Noét. Lehet-e valaki nagyobb biztonságban, mint amikor maga az Úr zárja be utána az ajtót? Ma úgy mondanám, ki nyúlhat ahhoz, aki leborult a golgotái kereszt előtt? Senki sem ragadhatja ki azt az Isten szeretetéből. Közben megered az özönvíz és a völgyekben nőni kezd a víz. Megkezdődik a menekülés. A hegyek megtelnek égre kiáltó emberekkel. Az özönvízből egy araszra kiálló hegyóriások csúcsáról a bárkaépítés bolondsága most már a világ legbölcsebb beszédének látszik. Michelangelónak a római Sixtus-kápolnában lévő csodálatos freskói jutnak eszembe. A víz elől menekülők egymáson taposnak. Itt egy kéz nyúl ki, rajta egy kisgyermek, ott egy ifjú hajol le a szikláról, hogy kihúzzon egy leányt. A víz pedig közben tovább nő: „Tizenöt sínnel növekedtek a vi%ek feljebb, minekutána a hegyek elboríttattak" (7,20). Ez öt ember magassága. Úgy, hogy ha maga az óriás Og állt volna a legmagasabb csúcson, akinek kilenc könyök volt az ágya (5Móz 3,11), még ő is megfulladt volna. Noénak azonban semmi oka nem volt, hogy aggódjon az ítélet láttán. A bárka nyugodtan úszott ugyanazon a vízen, ami mások számára a szörnyű halált jelentette. A pusztuló világ közepette is védi és hordozza őt a bárka fája, a gófer fa. Sokan maradtak ki Noé idejében, és sokan maradnak ki majd az utolsó ítélet napján is. Amikor nőni kezd a víz, az emberek elkezdik majd bárkáért ostromolni az eget. De bárka nem adatik többé. Bárkát az özönvíz előtt kellett volna építeni. Ott állnak majd az ítélet zuhogása alatt, akik elkezdték a bárka építését, de abbahagyták. Az ácsok, akik pénzért, foglalkozásszerűen mások számára csinálták. De bárka nem adatik többé. Bárkát az özönvíz előtt kellett volna építeni. 2) y\ megmentett életek A hívő ember szívét az a kérdés szorongatja, hogy mi éli túl ezt az ítéletet? Mit vihetek be a bárkába, mit vihetek magammal az új életbe? Mi érdemli meg a megtar- tatást, és mit kell halálra méltónak tartanom? Nehéz kérdések ezek, és Isten nem is bízta ránk a választást. Noénak is pontosan kijelöli Isten az útitársait: „Menj be te és égés£ hasiad népe a bárkába” (7,1). Ha miránk lenne bízva a választás, valószínűleg mi is úgy oldanánk meg, mint a költő, Reményik Sándor: „Ha nem férünk fel ladikodba mind, [...] O vedd fel, akiket én szeretek. ” (Árvíz) így egyedül Noé tartatott meg és a háza népe. Bent a bárkában kiderül, hogy Noé megváltott élete a halálra ítélt életek közül egyet-egyet magával vitt a bárkába. Vagyis a megváltott ember körül mindig van egy kis megváltott embervilág is. Hogyha igazán Isten gyermeke vagy, akkor körötted megvidámodnak a szívek, felszáradnak a könnyek, másképp esik az embernek a kenyér, és őszintébb a csók, mert körötted a mennyországnak egy darabja van. De ha nem is így van, akkor mindennek az el100 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2
