Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Készíts magadnak bárkát!
ŐSTÖRTÉNETEK lenkezője történik. Az emberek menekülnek a közeledből. Pedig olyan jó, ha valakinek az élete olyan, mint egy hűs oázis. Ha fáj a szívem, hozzá mehetek, ha panaszom van, elmondhatom neki. Ha megsebesítették a lelkemet, őnála van orvosság. Mondjátok meg, hívő keresztyének, ilyen az életetek? Noé bárkája azt is tanítja nekünk, hogy a megváltott élet a legtermészetesebb élet a világon. Persze nem szűnnek meg könyörögni az Úrhoz megtartatásért, hiszen az ítélet súlya alatt recseg-ropog a hajó, és a fuldoklók jajkiáltásai is szüntelenül behallatszanak a bárkába. De ugyanakkor a hívő emberek a bárkában ugyanúgy esznek, isznak, elálmosodnak és levegőt szívnak, mint a többi ember. A kegyelem bárkájába tehát nem azért kell bemennünk, hogy téli álmot aludjunk, mint a teknős, hanem hogy életet nyerjünk. Megváltott, megszabadított életet, amely az ítélet hullámain tovasiklik, bár a többiek nyomorultul belevesztek a háborgásba. Azok tették sokak előtt gyűlöletessé a keresztyénséget, akik azt tanították, hogy a keresztyénség életideálja a cellák mélyén önmaga lelkében Krisztust kereső, ölbe tett kézzel elmélkedő apáca vagy barát. A bárkában nincs tehát semmi misztikus, semmi csodálnivaló. Csak egy, az engedelmesség. Éppen úgy, mint a golgotái kereszt. Az sem a mennyből szállt alá angyalszárnyakon, hanem ott ácsolták durva kezek. Ott sem történt más csoda, mint az, hogy megfeszítettek valakit, aki engedelmeskedett. Ne keressetek tehát Noéban egy szentet. Lássátok meg benne a hozzánk hasonló, nyomorult bűnös embert, aki meghallotta Isten szavát, aztán engedelmeskedett egy életen keresztül azzal a szent bizonyossággal, hogy megérkezik. Noé megtartatásának a titka a hitelbeli engedelmesség. Hitt a szónak. Amikor Isten megszólította, nem alkudozott, hanem nekilátott a munkának. Egyszer aztán kiderült, hogy aki hisz, az megtartatik. Valami olyasmi történt vele, mint ama főemberrel, aki a haldokló fia érdekében kereste fel Jézust. Amikor azt a választ kapta, hogy „Eredj ha^a, a te fiad él,” azt olvassuk, a főember „hitt a siónak” (Jn 4,50). A harminc kilométeres út előtt nyugodtan hajtotta álomra a fejét, és másnap, amikor hazaérkezett, megtudta, hogy ugyanabban az órában gyógyult meg a fia, amikor ő Jézussal beszélt. Ez az igazi engedelmesség. Amikor Jézus azt mondja: Eredj el, megbocsáttattak a te bűneid. — Mi tovább megyünk. Vagy amikor Jézus azt mondja, hogy ezen az úton most ne menjünk tovább, megállunk, és azt kérdezzük: Merre menjek Uram? Ez a hit. Aki így tud hinni, az megtartatik. 3) Mi les ^ velünk ? Mindez persze csak addig lehetséges, amíg az ítélet meg nem kezdődik. ,gímiképpen Noé napjaiban lett, úgy les% a% ember Fiának napjaiban is” — mondja Jézus (Lk 17,26). Az ítélet napján aztán hiába vádoljuk majd Istent kegyetlenséggel. Volt idő, amikor ránk pazarolta a szeretetét. Annyi igét szórt a szívünkbe, hogy tíz bárka is kitellett volna belőle. Azzal fejezzük be, hogy a bárkaépítést tehát nem alkudhatjuk le. Ne higgyük, hogy majd valaki megépíti, és potyautasok lehetünk benne! Igaz, hogy voltak emberek, akiknek elengedtetett a bárkaépítés, de ezek az életük utolsó pillanatában találkoztak Krisztussal. így talált kegyelmet a jobboldali lator. De mi nem kérhetünk 2011/2 Sárospataki Füzetek 101
