Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Készíts magadnak bárkát!
BAJUSZ FERENC IGEHIRDETÉSEI A hatodik napon alábbhagy a déli vihar (130), a tenger megnyugszik, és egy lyukon át Utnapistim sírva szemléli a beállott nyomorúságot. Az egész emberiség elpusztult. A hajó közben megfeneklik a Nisir-hegyen. A hetedik napon Utnapistim kibocsát egy galambot (151), de az visszajön, mivel nem talál leszállásra való helyet. Ezután kibocsát egy fecskét (154). De az is visszatér. Végül kienged egy hollót (157). Ez már ennivalót is talál, és nem tér többé vissza. Ekkor minden állatot kienged a négy szélirány felé, és áldozatot mutat be. Az istenek megszagolják az áldozat kedvenc illatát, és mint a legyek összegyülekeznek az áldozó fölött. Még Istár — a nagy istenúrnő — is megérkezik, és kijelenti, mindig erre a napra gondol majd, és a történetet sohasem felejti el. Csak Enlil nem akart részt venni az áldozati lakomán (173). Mikor a hajót meglátta, dühös lett az istenek fecsegése miatt. Ea azonban szemére hányja az ödetét, hogy miért kellett özönvizet rendezni. Az emberiség megtizedelésére például vadállatokat is küldhették volna. Végül Ea megáldja Utnapistimet és feleségét. Jutalmul egyenlők lettek a halhatadan istenekkel, és a nagy folyó torkolatánál telepedtek le. A bibliatudósok között szinte általános az a vélemény, hogy a babilóniai özönvíz monda, a Gilgames eposz főhőse Utnapistim és a bibliai Noé története édes testvérek. Mindkettőt ugyanaz az esemény, ugyanaz az ősi szájhagyomány ihlette. Az a döntő különbség köztük, hogy az egyiknek az írója politeista, sokistenhívő pogány környezetben meséli el a történetet, a másiknak a hallgatói viszont az egyisten- hitre letisztult Jahve kultusz követői. Összefoglalva az elmondottakat, úgy látszik, a legtöbb nép hagyománya között élt egy borzalmas természeti katasztrófa emléke, amely szinte kipuszü'totta az ott élő emberiséget. A Biblia népe ezt az emléket nevezi özönvíznek. Azon tehát, hogy volt-e özönvíznek nevezett katasztrófa, nincsen vita. Ebben a kérdésben a bibliai és a Biblián kívüli tudomány egyaránt megegyezik. Isten azonban nem az özönvízről akar beszélni és elmondani érdekes adatokat, hanem önmagáról és a vele való kapcsolatunkról. II. Miért volt ö%önví%? így érkeztünk el a második kérdésünkhöz: Miért volt özönvíz? Erre a kérdésre a Biblián kívüli tudomány már nem tud megfelelő feleletet adni. A legérdekesebb feltevést Várkonyinak a tudomány műhelytitkait szellőztető, a „Sziriat oszlopai” című könyvéből ismerjük.73 Várkonyi abból a feltevésből indult ki, hogy a tengerek mozgása, az dagály-apály a holdjárással van összefüggésben. Amerre a Hold megy, mindig húzza maga után a földi vizeket. Állítólag a történelem folyamán már többször előfordult, hogy a Hold egyre közelebb került a Földhöz, és ennek következtében az ár-apály lüktetése egyre nagyobb méreteket öltött. A végén már minden víz azon az oldalon volt, ahol a Hold járt, amíg aztán egy szép papon a gravitációs egyensúly felbillent, és a Hold becsapódott a Földbe. A tömegvonzás nagy kozmikus törvényei szerint a Föld aztán a világmindenségben andalgó kisbolygók közül fogott magának egy újabb holdat és kezdődött a játék elölről. 73 A mű: Várkonyi Nándor: Sziriat oszlopai, Széphalom Könyvműhely, 2002. 90 Sárospataki füzetek2011/2
