Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Készíts magadnak bárkát!
Őstörténetek 1) Isten bánata Ennél sokkal egyszerűbb elhinni a Biblia tanítását. A Biblia arról beszél, Isten megbánta, hogy embert teremtett (6,6). Bánatában elhatározta, hogy elpusztítja a bűnös embert, meg az ellene fellázadt világot. „Eltörlöm a% embert, akit teremtettem a földnek sínéről” (6,7). Az özönvíz és Noé története tehát nem geológiai leírás, hanem Istennek az egyes ember és az egész emberiség történetében való cselekvését fogalmazza meg. A dolog úgy kezdődött, hogy az „istenek fiai” elragadták az emberek leányait, amikor megtetszettek nekik. Az emberek leányai ugyanis szépek és kívánatosak voltak, mint az alma (6,2). No de mi volt ebben a bűn, ami Isten haragját vonta maga után? Bibliafordításunk ezen a ponton egy kicsit elavult már, ezért nehezen érthetők ezek a részletek. A szakasz kulcsa, kik voltak az „istenek fiai” (bené-há’alohím [6,2])? Van olyan magyarázat, hogy ezek az angyalok. De az angyalokról tudjuk, hogy nem házasodnak (Mt 22,30). A helyes magyarázat az, hogy ’ádám-mai (ember) szemben az ’xlohim (Isten) itt magasabb rendű embert jelent. A bené-nek pedig kaszt jelentése van. Az ókori Kelet nagy birodalmaiban az uralkodókat gyakran ajándékozták meg az „isten” (felohim) vagy az „istenek fia” tiszteletjelzővel. Szövegünkben tehát az „istenek fiai” kifejezés a hatalommal bíró, uralkodással megbízott embereket jelenti, akik ezzel a hatalommal visszaéltek, és embertársaikkal erőszakoskodva úgy cselekedtek, ahogy nekik tetszett. Egy régi, rabbinikus magyarázat a bűn elhatalmasodásáról azt írja: „a% egyetlen idő, amikor nem cselekedtek gonoszt, a% volt, amikor aludtak” (Bér. r. 27,3). Ugyancsak magyarázatra szorul a 6,4-ben az „óriások” szó is. Az eredeti szövegben egy ősidőkbeü, szinte legendás kánaáni népnek a neve van, a tfpílím. A honfoglalás idején még hallunk róluk, tagbaszakadt, erőszakos emberek voltak. Történetünknek tehát ez a háttere, hogy a hatalom birtokosai, az uralkodó osztály tagjai visszaéltek a kezükben lévő hatalommal, és a gyengébbekkel, kiszolgáltatottabbak- kal kényük-kedve szerint azt tették, amit akartak. Az erőszakosság lett a törvény a földön. Isten azonban tudja, hogy az erőszakos emberek neki még sokba fognak kerülni. Az erőszakosságuk szögekké lesz Jézus kezén és lábán, töviskoronává a fején. Ezért döntött így, „eltörlöm as^ embert, akit teremtettem, a földnek sínéről” (6,7). Vele együtt eltörlöm az állatokat is, amelyek az ember szolgálatára rendeltettek. Ittlétüknek nincs többé értelme. Özönvizet bocsátók a földre. Bibliai szemlélet szerint a nagy természeti katasztrófáknak az emberi bűn az oka. A keresztyén ember ezért nem lehet sohasem fatalista. Nem nyugodhat bele a sors vagy a végzet megmásíthatatlan akaratába. A hívő ember bizonyos értelemben maga alakítja az életét, a sorsát, amikor Isten akaratának megvalósításán fáradozva nem hozza Istent abba a kényszerhelyzetbe, hogy büntetnie kelljen. No, de álljunk meg ennél a szónál, hogy Isten „megbánta,” amit csinált. Nekünk az Újszövetségen felnőtt keresztyéneknek egy kicsit furcsa, hogy az Ószövetség milyen ember formájú Istenről beszél. Aki sétál és eszik, haragszik és szeret, szóval feltűnően hasonlít ránk. Meglepő, hogy az Újszövetségben a legkisebb igyekezetei sem látjuk arra, hogy ezt az antropomorf istenképet megtisztítsák, „elszelle- miesítsék.” Persze ez távolról sem jelenti azt, hogy Istent most már emberré kicsinyítik. Az emberi forma még nem jelent emberré léteit. Csak arról van szó, hogy így teszi Isten az ember számára hozzáférhetővé magát. Az Ószövetségnek az a célja, 2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 91