Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Énók - (Halottak napjára)

Őstörténetek

utólag visszanézve reájuk nagy távolságból olyan mindegy az, hogy melyikük menynyi évet élt, harmincat vagy nyolcszázat, mert a végén mindegyik meghalt. Sőt, már azok is meghaltak, akik siratták őket.

Tegnapelőtt kint jártam a temetőben. Láttam gyereksírokat. Élt 8 hónapot. Aztán meghalt. Itt a leghosszabb életút Matuzsálemé, 969 évig élt. Aztán ő is meghalt. Lehet, hogy az özönvíz előtti emberek egészségesebb, robosztusabb emberek voltak, de ők is meghaltak. Akinek mesés gazdagsága volt, az is meghalt. Aki nagy tekintélyű, bölcs államférfi volt, az is meghalt. A rettegett kényúr, sőt még az orvosok is meghaltak. Mert amikor megszületik az ember, már elkezd meghalni.

Az ember egész élete nem más, mint haladék, elhalasztása a végnek. Halálba torkoló élet! A zsoltáríró ezt így mondja: „Életem ideje kekedben van" (31,16). Istené az idő, ő méri ki a hosszát, és minden idő kegyelmi idő, ajándékba kapott idő, mert ha Isten adja az embernek, akkor van az embernek ideje. „Élt ennyi meg ennyi évet, aztán meghalt...” Ez marad mindenből. Majd valamikor ráírják a mi fejfánkra is, és mindnyájunkról ennyi marad feljegyezve egy sírkövön. Aztán egyszer majd az is eltűnik, hiszen a kő is szétmállik egyszer. Eljön az idő, amikor már senki sem sajnál, senki sem gyászol, mert azt sem tudják, hogy léteztünk-e valaha. Ugye milyen szomorú így nézni az életet? Hát valóban csak ennyi értelme van az ember életének? Élt ennyi, meg ennyi ideig, aztán meghalt. Hát csak ennyi az egész? Érdemes ezért élni? A múltkor egy fiatalemberrel sétáltam. Beszélgetés közben rámutatott egy fára. Nem bírom elviselni azt a gondolatot, hogy ez a fa túlél engem! Hogy amikor én már régen szétoszlottam a föld alatt, ez a fa még akkor is él és virul. — mondta. Hát bizony ezt tényleg nehéz elviselni.

Gyűlöljük a halált, mert nem tudjuk, hogy az micsoda. Morris Bacon azt mondta: ,vi% emberek úgy félnek a haláltól, mint a gyermekek félnek bemenni a sötétbe. ” A halál mindig valami félelmetes ismeretlen, ahogy Hamlet mondja: valami rettegés a halál után.63 64

1) Szóval a halál titokzatos, megfejthetetlen.

2) De kikerülhetetlen is az életben.

3) A halál egyszerű elmúlás — gondolja a harmadik tábor. Catullus, a római poéta azért könyörög Lesbia csókjaiért, mert közeledik a halál éjszakája.

„Éljünk, Éesbia és szeressük egymást, [..]

Egyszer tűnik a kurta fény ssyemünkből,

s álmunkból sosem ébredünk utána.

63 Szó szerint:

„Ha rettegésünk egy halál utáni Valamitől - a nem ismert tartomány,

Melyből nem tér meg uta^ó - le nem Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a jelen gonoszt, mint ismeretlenek Veié sietni?”

64 Az idézet Catullus: Éljünk, Eesbia című verséből való. Fordította: Devecseri Gábor. A teljes vers ekként szól:

„Éljünk, Eesbia, és szeressük egymást, és a mord öregek fecsegjenek csak, his% nem ér locsogásuk egy garast sem.

Eltűnvén a nap, újra felragyoghat:

2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 83