Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Az asszony teremtése

BAJUSZ FERENC IGEHIRDETÉSEI

5) Azt is figyeljük meg, hogy a bibliai őstörténet milyen finoman határolja el magát az evolúciós elképzelésektől, amikor megfosztja a földet teremtő isteni rangjától. A környező népek ugyanis a Földanyát, a Magna Matert tisztelték, hogy mindent a Földanya, a természet maga hoz létre. Itt, a második fejezetben világosan le van írva, hogy a termőföld nem magától hajtott füvet, „szült” állatokat és embert, hanem Isten sarjasztott növényeket, ő formált a földből embert és mindenféle mezei állatot (2,19). Aztán lehelete keltett életre minden élőt.

6) Lássuk, hogyan értelmezhetjük az ember „formálásáról” (2,7) szóló bizonyságtételt. Jártatok már fazekasműhelyben? Nálunk a Nagykunságban, Karcagon minden gyerek látott már fazekasmestert, aki egy furcsa széken ül, és a lábával egy vízszintes korongot hajt, amin egy kupac nedves agyag vár arra, hogy valamit formázzanak belőle. Jeruzsálemben mindenki ismerte Jeremiás történetét, aki Isten parancsára lement a város közepén átfolyó Tyropeion patak völgyébe, a fazekasmester műhelyébe (Jer 18,1 kk.), s miközben nézte, mint formálódik az edény, megképzett előtte, hogy mi épp ilyenek vagyunk Isten kezében. Az egyiptomiak is látták a csodálatos luxori templom falára vésve, amint Chnum, a teremtés kos fejű istene egy ilyen fazekaskorongon éppen III. Amenophis fáraót és Kát, a védőszellemét formázza. Mivel ezeket mindenki ismerte, ezért használja a szentíró is az ember teremtésére az agyagos mester képét.45 Mert ezt mindenki megértette. Hiszen hogyan is beszélhetne másként a láthatatlan Isten elképzelhetetlen teremtő munkájáról?

7) Ha megfigyeljük a történetet, a Bibliában egyeden szó sincs arról, hogy Isten bármit is hozzákevert volna ahhoz a földhöz, amiből az embert megformálta. Ezt azért említem, mert Izrael népe évszázadokig a médek, asszírok, babiloniak, perzsák szomszédságában élt. Ezek pedig azt tanították, hogy Marduk, a főisten a többi isten segítségével legyőzte Tiamatot az őssárkányt.46 A testét kettévágta, aztán elhatározták, hogy embert teremtenek, aki majd áldozatot mutat be nekik. Megölték Kingut47 is, a gonosz démont, és a vérét összegyúrták az agyaggal, és ebből formázták ki az embert.48 A Folyamközben élt népek tehát tudták, hogy az ember ereiben egy hitvány, gonosz istenség vére lüktet, és ez magyarázza meg az ember eredendő gonoszságát. A Biblia nem tud az embernek erről a végzetszerű romlottságáról. Is45 A „formálás” kifejezés használata kapcsán a fazekas mester tevékenységére csak részlegesen gondolhatunk, mert tevékenységéhez nem csak a jásár., az agyag művészi megformálása tartozik, hanem maga az agyag is, aminek a héber megfelelője a homár. Helyette azonban igeversünkben az ‘ápár főnév van. Használata a lMóz 2,7-ben egészen tudatos. Értelme az, hogy az ember semmi esetre sem kérkedhet az értékeivel. A homár főnév helyett az ‘ápár használata véletlennek azért sem gondolható, mert különösen Jób könyvében a homár néhány esetben az emberre vonatkoztatva is előfordul (Jób 4,19; 10,9; 13,12; 27,16; 30,19).A Jób 10,9-ben ezt olvassuk: „Emlékedéi, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy késztettél engem és ismét porrá tennél engem?” Eszerint az ‘ápár a homcemek egy megelőző, alkotó kéz érintése nélküli, minden megmunkálás előtti állapota. Mivel tehát Jób 10,9 szerint az ‘ápár kellő megmunkálás után homaro lesz, lMóz 2,7 írója ezért elkerüli a homár használatát, mert az alkotó kéz beavatkozásának eredménye ebben az esetben ’ódám, azaz ember.

46 Enuma elis IV. Tábla

47 V. ö. 33. számú lábjegyzettel

48 Enuma elis VI. Tábla

64 SÁROSPATAK) FÜZETEK 2011/2