Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Az asszony teremtése

Őstörténetek ember szemlélete szerint azt igazolja, hogy az ’ádám (ember) az ’adámáh-ból (föld­ből) való. A rabbik [...] azt állítják, hogy Isten abból a vörös agyagból formálta ki Ádá- mot, ami Hebron mellett, a Makpéla-barlang közelében található. Más rabbik úgy tartják, hogy Isten Mihály arkangyallal hozatott földet a Mórija hegyéről. Évezredekkel ezelőtt úgy gondolták, a világ minden sarkából használt por azt biztosította, hogy bárhol halnak is meg Ádám leszármazottai, a föld mindenütt be­fogadja őket. Máskülönben az történne, hogy amikor egy keleti embert nyugaton, vagy egy nyugati embert keleten ér utol a halál órája, annak a vidéknek a földje így kiáltana: „ez a por nem az enyém és nem fogadom be magamba!” 3) A héber szöveg egyébként az ’“dámák ('föld’) szóhoz hozzáteszi az ‘apán. (‘por’) is, hogy Isten a „föld porából” formálja ki az embert. Érdekes ez a finomítás. Azt akarja elmondani, hogy az ember a halál után nem földdé, nem agyaggá, hanem porrá lesz. Később, a bűnbeesés után Isten rá is olvassa a férfire, „bizony por vagy és vissza fogs% térni a porba” (3,19). A föld és a por — ’“dámáh és az ‘ápár— között az a kü­lönbség, hogy a por a föld termőrétege.43 A humusz, a televény. Quintilianus mondta először, hogy a homo humusszá lesz! 4) Persze az sem igaz, amit nagyon sokan hirdetnek, hogy az embernek halandó teste és halhatadan lelke van.44 A földből formált emberbe Isten a saját lelkét lehel­te be. A héber nesámáh nem az ember lelke, hanem Isten életet hordozó lehelete. Az ember és az állat addig élő lélek (ncepces bajjáb), amíg Isten éltető Lelke, lehelete ben­ne tartózkodik. Amikor az erőszakoskodás elterjedt a földön, Isten úgy döntött, „Ne maradjon lelkem örökké a^ emberben, hiszen csak test 8” (lMóz 6,3). Az emberélet korát 120 esztendőre korlátozta. A zsoltáríró így mondja, „Ha elvessed a lelkűket, ki­múlnak, és ismét porrá lessenek” (104,29). 43 Az 'ágár alapjelentése ‘laza szerkezetű, könnyű föld,’ ‘por.’ Ebből egy igen széles skálájú jelentéstar­talom bontakozott ki, mely egyfelől a ‘termőföldig’ másfelől pedig egészen a ‘hamuig’ terjed (Botterweck, G. Johannes & Ringgren, Helmer (Hrsg.): Theologisches Wörterbuch zum Alten Testament, Band VI., Verlag von Kohlhammer Stuttgart-Berlin-Köln-Mainz, 1989. 277.). Az ’ceraf szóval pár­huzamosan is előfordul (Job 5,6; 14,8; Ézs 47,1), azonos jelentésű is lehet (Ézs 34,7), de közelíthet az dámáh jelentéséhez (pl. lMóz 3,19), és az ’cemf-é.hez is (lMóz 28,14 stb.), s az ‘ágár és az ’cem§ jelentése időnként megfeleltethetők egymásnak. Ugyanez az ’“dámáhval is előfordul. 44 Görög gondolat, ami alapvetően különbözik a bibliai ember gondolkodásától. Bibliai alapokon nem a lélek halhatatlanságát, hanem a holtak feltámadását valljuk, melyben Isten többet ad, mintha csak a lélek halhatadanságát adná. Istennek semmi „részünkre” nincsen szüksége ahhoz, hogy ígéreteit betöltse rajtunk, mert teljesen újat teremt (2Pt 3,13). Másfelől a lélek halhatatlanságának hite bibliai alapokon azért sem áll meg, mert a test és a lélek szétválaszthatadan, legfeljebb megkülönböztethe­tő. E témához ld. a következő könyveket: Cullmann, Oscar: Unsterblichkeit der Seele oder Auferstehung der Toten? Antwort des Neuen Testaments, Quell Verlag Stuttgart, 1986., mely a Református Egyház című folyóiratban (1984. évi XXXV. évf. 2. szám [február, 31. kk. lap], 4. szám [április, 78. kk.], 5. szám [május, 105. kk.], 6. szám [június, 130. kk.], 8. szám [augusztus, 169. kk.]) részletenként ma­gyarul is napvilágot látott. A mű első megjelenésekor, az ötvenes években igen nagy vitát kavart, ám a felkorbácsolódott indulatokból fakadt véleményeken kívül exegetikai alapokon nyugvó szak­mai vélemény alig fogalmazódott meg vele kapcsolatban. További irodalomként Id. Wolff, Hans Walter: Athropologie des Alten Testaments, 3. Aufl. Chr. Kaiser München, 1977. (Magyarul: Wolff, Hans Walter: A% Ószövetség antropológiája, Harmat Budapest, 2001.), Szathmáry Sándor: A reménység etikája, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya Budapest, 1990. 2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 63

Next

/
Thumbnails
Contents