Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - "Teremtsünk embert!"

Őstörténetek

Éppen ez az evangélium. Isten nekünk adta a maga képét, s amikor mi azt bűnösen, öntudatosan megrontottuk és elvesztegettük, ő felvette a mi képünket és megjelent közöttünk az ő dicsőségének visszatükröződése, az ő valóságának képmása, a testté lett ige, Jézus Krisztus. Magára vette bűneink hatását. Engedte, hogy pusztítsa őt, mert maga magán akarta megmutatni a bűn istenkép-romboló erejét. Betegségeinket viselte, fájdalmainkat hordozta, bűneinktől megrontatott. De a sebei által meg is gyógyulánk (Ézs 53,4-5). Mert amikor eleget tett értünk, érdemét Isten nekünk tulajdonította, és így Istenhez immár nem a magunk megrontott és elvesztett lelki képével közeledünk, hanem azzal, amit ő ruház reánk, ha hittel elfogadjuk, amit értünk tett.

4) Végül arra a kérdésre, hogyan teremtette Isten az embert, még egy választ olvastunk: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket” (27). Említettem már, hogy Isten nem egy Adám nevű férfit teremtett, mert ez a szó tulajdonképpen „embert,” „emberiséget” jelent. A szó tehát nem egy konkrét személyre, hanem egy elvonatkoztatott fogalomra utal. Mint ahogyan nincsen „virág” sem, csak rózsa, jácint vagy viola, éppen így a valóságos életben sem az „emberrel,” hanem mindig férfiakkal vagy nőkkel találkozunk, és sem férfi, sem a nő nem hordozza önmagában az emberiét teljességét. Férfi és nő együtt alkot egy emberpárt, és egymást segítve, egymást kiegészítve valósítják meg az embervoltukat.

Érdekes, hogy a legtöbb ember úgy éli át ezt az ügyet, hogy én a létem centrumában ember vagyok, és csak valahol a létem perifériáján, valahol a test tájékán vagyok férfi vagy nő. Ez azonban nem így van. Létünk legbensőbb centrumában is férfiak és nők vagyunk, és ez onnan bentről mindenféle életmegnyilvánulásunkra azonnal kisugárzik. Az orvostudomány beszél arról, hogy nemcsak az ún. nemi jegyekből lehet megállapítani, hogy férfi valaki vagy nő, hanem minden egyes sejtje, szövete más a férfinak, mint a nőnek. Nem úgy van, hogy „lokálisan” — tehát itt-ott — más a férfi és más a nő testi mivoltában, de ettől függetlenül a test nagy része általános emberi test volna. Totálisan más az egész emberi test a férfi változatban és más a női változatban. Ez nemcsak a test vonatkozásában van így, hanem a lélek esetében is. Egész lényünk legbensőbb centrumáig vagy férfiak vagyunk, vagy nők.

Ügy, ahogyan a Szentírás tanítja, hogy amikor Isten megteremtette az embert, „férfiúvá és asszonnyá teremtette őket. ” Az, ahogy férfiak és nők vagyunk, küldetést jelent. Azt, hogy a férfi kibontakoztassa a maga férfias, a nő pedig nőies mivoltát.

Az eszperantó mozgalom lapjában jelent meg egy érdekes cikk. Az írója három városban meglátogatott három eszperantó csoportot. Az egyikben csak férfiak voltak, a másodikban csak nők, a harmadikban vegyesen. Ahol csak férfiak voltak, ott a szellem működött, a nyelvet továbbfejlesztették, de az egész egy kicsit rideg volt. A női csoportban volt valami édeskés, romantikus, szentimentális. Hiányzott belőle az erő és az irány. Kávézó hölgyek kedves együttese volt. A harmadik városban, ahol férfiak és nők is voltak, pezsgett az élet. Tele voltak ötletekkel, lendülettel. Az a tudat, hogy férfiak is és nők is vannak, fegyelmező és serkentő erő volt. Melegséget, de erőt is adott. A nők jelenléte a férfiakat arra serkentette, hogy bontakoztassák ki a képességeiket.

Ha képpel szeretném kifejezni magam, az elektromosság azért hathatós erő a világon, mert van pozitív és negatív pólus. Erőáramlás van a pozitív pólustól a ne2011/2 Sárospataki füzetek 51