Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Az állatok teremtése
Bajusz Ferenc igehirdetései Az ÁLLATOK TEREMTÉSE TEXTUS: 1MÓZ 1,20-25; PRÉD 3,19-20 I. Isten gondviselése E lmondtuk már, hogyan teremtette Isten az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet, a növényvilágot és a csillagos eget. Ma az állatok teremtéséről beszélek. Mielőtt a részletekbe mennék, egy pillanatra nézzük meg, hogyan ragyog fel a teremtéstörténetben Isten gondviselése. Isten soha nem teremtett élőlényt addig, amíg nem gondoskodott a szükségleteiről, az életfeltételeiről. Mielőtt növényt teremtett, megteremtette a világosságot, a vizet és a szárazföldet, tehát a növények életfeltételeit. Az állatokat is csak azután lehet megteremteni, amikor megvan már a növényvilág, az ő eledelük. Minden teremtményről a saját természetének megfelelően gondoskodik. Nézd például a hangyákat! Télre jó magas házakat építenek maguknak, és minél keményebb lesz a tél, annál magasabbat. Ki figyelmezteti őket előre? Vagy nézd a fecskéket! Az a kőműves-tudomány is bámulatra méltó, ahogy a házát építi, de még inkább bámulatos az a titkos belső ösztön, amely a nyár végén hosszú, életveszélyes tengeri útra készíti. Egy felmérheteden tervszükség működik itt. Isten örökké munkálkodó, teremtői gondoskodása. Mert Isten nem csak embernek, hanem az egész teremtett világnak is a gondviselő Atyja! Ki kell gyógyulnunk abból az önző szemléletből, hogy Isten csak az emberek mennyei Atyja. Az igazság az, hogy Isten a többi teremtménynek is gondviselője; növényeknek, állatoknak, embereknek egyaránt! II. M vísf állatok teremtése Az ötödik napnak két nagy eseménye van, a halak és a madarak, tehát a vízben élő és a levegőben élő állatok megteremtése. Gondoljunk megint arra, hogy Babilonban vagyunk. Az emberek félelemmel gondolnak Tiamatra, az őssárkányra, aki a tengerben lakott, és olyan erős volt, hogy magával Mardukkal, a világteremtő istennel szembeszállt. Szövegünk a tengeri állatok tömegéből kiemel egy csoportot, a nagy vízi állatokat. Az a szó, amit itt használ, ezt az őssárkányt jelentheti. Úgy látszik, titokban Izraelben is beszéltek a tengermélység szörnyetegéről (Zsolt 73,13; Ézs 51,9; Jób 7,12). Ámos szemléletesen tesz említést arról, hogy Isten megtalálja büntetésével azt is, aki azt gondolja, hogy Isten elől elrejtőzhet. De Isten azt üzeni az ilyen embernek: „ha szemem elől a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak és megmaija őket” (Ám 9,3).15 Ámosnak ez a kijelentése egyúttal azt is megmutatja, hogy az élő hit milyen erőteljesen tudja ezeket a pogány képzeteket a maga céljaira felhasználni. Ha lennének is ilyen meseszerű szörnyek a tenger mélyén, jóllehet 15 A nahát itt közelebbről meg nem határozott amitológiai tengeri szörnyet jelent, amely a tenger mélyén szunnyad. Jóllehet legyőzetett, felébred és tombol, Jahve felébresztheti. Izraelben ismert volt a tenger perszonifikációja (Jób 9,13; Zsolt 74,13-14; 89,10-11; Ézs 51,9-10). Az Ámós által használt képből azonban az is látszik, hogy a Jahve mindenhatóságát a prófétai bizonyságtétel korán a környező népek mitikus elképzelései fölé helyezte. A kép szépen kifejezi, hogy Izrael Istene elől sehová sem lehet elmenekülni (v. ö. Zsolt 139,7 kk.). Ezt a gondolatot a Korán is ismeri: ,,A% egyetlen menedék Allah elől magánál A Habnál van ”(9,118). 36 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2
