Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - A teremtés második, harmadik, negyedik napja

Őstörténetek

III. A. negyedik nap története

A negyedik nap eseménye az égitestek, a nap, a hold és a csillagok teremtése. Hogy a Napot hamarabb nem lehetett megteremteni, annak egyik okát már említettük. A héberek is azt hitték, amit a babiloniak, hogy a Nap az ég szilárd boltozatán vándorol (Zsolt 19,4-6). Az égboltozat pedig csak a második és a harmadik nap folyamán alakult ki teljesen. Napot tehát előbb nem lehetett teremteni.

Van azonban egy másik ok is. Babilonban vagyunk. A babiloni teremtési mítosz elbeszéli, hogy Marduk, a teremtő isten, miután megölte Tiamaot, a káoszsárkányt, és a holttest egyik feléből megépítette az eget, mindjárt a csillagokat is elhelyezte az égen. De nem csak dísznek tette oda őket, hanem olyan hatalmak gyanánt, akik uralkodnak a világ felett. Az emberek sorsát is ezek a csillaghatalmak határozzák meg. így alakult ki Babilonban a csillagkultusz. Az emberek a csillagokat imádták. A papi tudomány is abból állott, hogy az ég titokzatos útmutatásait fürkészték. Nem véleden, hogy az Úr Jézus születését jelző új csillag feltűnését is először a babiloni csillagjósok fedezték fel, akik aztán elindulnak, hogy az új királynak tiszteletet tegyenek (v. ö. Mt 2,1 kk.).

Van olyan vidék, ahol nem a csillagok, hanem a tűz, a szél és a víz ereje az élet meghatározó erői. Kínában pl. valahányszor valamilyen fontos döntésről van szó, az embernek szüksége van a geomant,12 a feng shui hírnök segítségére, aki beavatott a szél és a víz törvényeibe. Tehát más népek képzeteiben is alávetett volt az ember a világegyetem hatalmainak, és lelkiismeretében hozzájuk kötődött.

Nos, Babilonban, ahol a nép most fogságban van, a csillagokat bálványozzák. A szentíró arra akarja rábírni Isten népét, hogy tagadja meg tőlük az Istennek kijáró tiszteletet (5Móz 4,19; Jer 10,2; Jób 31,26 k.). Később, a királyok idejében ismét betört ez a kultusz, és csak Jósias távolította el az Úr házának bejáratától a napistennek szentelt szekereket és lovakat (2Kir 23,11 k.). Jób könyve panaszkodik arról, hogy a Nap és a Hold milyen hatással volt az emberekre. „Ha nésytem a napvilágot, mikorfényesen ragyogott és a holdat, mikor méltósággal haladt, és a% én szivem titkon elcsábult és csókot hintettem feléjük kekemmel, e% is bíró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna a% Istent odafent” (Jób 31,26-28).13

12 A geomantia (gör. ga - föld, ill. manteia — jóslás) a talaj fajtája, a homokszemcsék alakzata, elhelyezkedése alapján való jövendölést jelent. Kínában összefügg a táj formálással úgy, hogy a geomantia segítségével a gonosz erőket igyekeznek távol tartani, míg a pozitív erőket erősíteni. Feladata a természeti erők - szél, víz hatásának — vizsgálata egy adott területen, s hogy mindez az emberrel milyen viszonyban, milyen összefüggésben van. A geomantia feladata ezeknek az összhangját, a teljes harmóniáját megtalálni. A természeti erők emberrel való viszonyának megtalálása kihat az ott élő emberek életére, boldogulására. A kínai építészet formálódására, a terek, tájak harmonikus kialakítására hosszú idő óta nagy hatással volt ez a misztikába hajló tudomány. A geomantia kínai neve a feng-shui (jelentése: szél és víz).

13 Az istenképek csókolása az ókori világban általánosságban elterjedt gyakorlat volt (v. ö. lKir 19,18; Hós 13,2), az eltávolodott istenség felé pedig csókot hintettek. Tiszteletadás jeleképpen a felkelő Nap vagy a Hold ünnepélyes köszöntése {’orv. ö. Hab 3,4; gör. phaos - világosság) szintén elterjedt volt (Odüsszeia III. 335: „Tűnik a fény \phaos\ immár a homályba; bizony nem is illik / hosszan a£ oltárnál lakomáim, hanem hazatérni.’). Az asszírban az imádságra használt ideogramma ugyancsak erre utal; egy szájra tett kéz (Weiser, Artur: Das Buch Hiob, Das Alte Testament Deutsch, Evangelische Verlagsanstalt Berlin, 1961. 215), de a Bibliában az égitestek Jahvével nem rivalizálhatnak. Ezen a ponton - Ábrahámmal összefüggésben — a Korán is hasonlóképp tanít: Amikor a% éjszaka beborította őt, látott egy csillagot. A%t mondta: »E% a% én Uram.« Midőn azonban lenyugodott, asg mondta: »Nem s^ere2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 33