Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - A teremtés második, harmadik, negyedik napja

Bajusz Ferenc igehirdetései

A csillagos ég mindig nagy hatással volt az emberekre. Kant Immanuel (1724- 1804), az újkori filozófia atyja mondta: „Két dolog tölti el a lelkemet [tkp. „kedélyemet”14 bt'} újabb és fokozódó csodálattal és tisztelettel, minél gyakrabban és kitartóbban gondolok rájuk: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem.” Van is azon mit csodálkozni, hogy ilyen hatalmas dolog a világ megteremtése. Milyen hatalmas ez a föld. A Jupiter 1.400-szor nagyobb a Földnél, a Nap pedig legalább egymilliószor nagyobb! Olyan, mint egy égő fém-tenger, amelyből több százezer kilométerre csapnak fel a lángok. A Szírius például az ég legfényesebb csillaga, fényerőben 144 napnak felel meg. Micsoda végtelen csillagóceán vesz körül bennünket! Ki tudja hány olyan naprendszer van, mint a mienk. Hiszen legalább kétszáz csillagképet ismerünk. Miről beszél mindez, ha nem a Teremtő nagyságáról (Ezs 40,26-34)? A Biblia írói is tudják, hogy milyen csodálatos mű ez. A leírásban csupán azért ilyen szűkszavú, mert ez kényes téma. A Nap és a Hold az Ószövetség világában terhelt nevek, mert nem csak égitesteket, hanem isteneket is jelentenek. Ez az oka annak, hogy a szentíró a Napot és a Holdat név szerint egyáltalában nem is említi, hanem csak úgy beszél róluk, mint „világító testekről.” Vagy ahogy a héber szöveget még fordíthatnánk: lámpásokról. Ezzel azt akarja mondani, hogy nem is olyan nagy urak ezek a csillagok, mint Babilonban tartják őket, hanem szolgáló hatalmak csupán, akiknek a léte Uruk parancsszavától függ. Ha Isten egyszer visszavonná a szavát, az egész csillagos ég minden pompájával és titkaival együtt köddé foszlana szét. Hogy menynyire szolgálók, az kiderül abból, hogy Isten kiosztja a feladataikat. A teremtéstörténetben először találkozunk azzal, hogy Isten a teremtményeknek munkautasításokat ad. Éppen a csillagok — az istenként tisztelt csillagok! — kapnak Istentől munkakönyvét. A napiparancsban ugyan még az uralkodás szó benne van {„hogy uralkodjék nappal [...], hogy uralkodjék éjjel”), ám ha közelebbről megnézzük, tüstént látjuk, hogy szó sincs itt az égitestek isteneinek hatalmáról és a földre gyakorolt befolyásáról (Bír 5,20), hanem ez az uralom csak asztrológiai értelemben vehető. A hűbéresek uralma ez, amely inkább szolgálat, mint uralkodás.

1) Első feladtuk, hogy válasszák el a nappalt az éjszakától. Isten már az első napon elválasztotta a nappalt az éjszakától. Most ennek az elválasztásnak a megőrzésére delegálja a két égitestet. Az a feladatuk, hogy cselekvőén részt vegyenek a világ Isten által adott rendjében. A Hold uralkodik éjjel (Zsolt 136,7-9). A mi számunkra azt jelenti ez, hogy az ember sem keverheti össze az Isten által teremtett természeti törvényeket. Nem csinálhat a nappalból éjszakát és az éjszakából nappalt.

2) Az égitestek második feladata, hogy „világítsanak a földre.” A kopernikuszi világképhez szokott ember ezen először megütközik. Nem fordították meg itt a

tem a lenyugvókat.« Amikor látta a Holdat feljönni, az} mondta: »E^at^en Uram.« Midéin azonban lenyugodott, a^t mondta: »Ha nem vezet engem az én Uram az Igaz útra> bizony, tévelygő leszek a tévelygő néppel.« Amikor látta a Napot fölkelni, azt mondta: »Ez az én Uram. Ez nagyobb.« Midőn azonban lenyugodott, az} mondta: »Bizony én ártatlan vagyok abban, hogy ti más isteneket társítotok Allah mellé«" (6,76-78). Jób nem hagyta magát félrevezetni, hogy a Teremtő helyett a teremtményt - az égitesteket — tisztelte volna. A Tóra határozottan tiltja is ezt a bűnt (5Móz 17,2-7), amit bírák elé kell vinni (v. ö. Jób 31,11). A vétség súlya abban van, hogy az ilyen cselekedet Isten megtagadása lenne.

14 „Zwei Dinge erfüllen das Gemüt mit immer neuer und zunehmenden Bewunderung und Ehfurcht, je öfter und anhaltender sich das Nachdenken damit beschäftigt: Der bestirnte Himmel über mir, und das moralische Gesetz *n m‘r- ”

34 Sárospataki Füzetek 2011/2