Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - A teremtés második, harmadik, negyedik napja

Bajusz Ferenc igehirdetései

(3Móz 19,129; 5Móz 22,9). Ugyanabban a ruhában nem lehetett kétféle fonál. Az állatfajok sem keverhetők össze, hogy ne jöjjenek fattyúk létre. Kétféle állatot még ugyanazon ekébe sem lehet befogni (5Móz 22,10). Aki pedig az ember és az állat közötti határt veti meg, ezért a természetellenességért halállal lakói (2Móz 22,19; 3Móz 18,25; 5Móz 27,21).

Bizonyos, hogy ezeknek a parancsoknak jó részét az Újszövetség feloldotta. De a parancsolat magva, az Isten által adott teremtési rend előtt való meghajlás érvényben maradt. Ahol Isten világos megkülönböztetéseket tett, azokat nem lehet összekeverni. Manapság sok nő szeretné, ha a férfi és a nő közötti különbség teljesen megszűnne a hivatás, a magatartás, sőt még az öltözködés terén is. A nők úgy rohangálnak, mint a férfiak, és viszont: gyakran látunk férfiakat nőiesen lágy öltözékben, válüg érő hajjal.

Manapság a nyelveket és a fajokat is előszeretettel keverik össze. Még a beszédben is megszűnnek a úszta hanghatárok. Ezzel a keveredéssel persze kéz a kézben halad a jó és a rossz közötti tiszta határ elmosódása. Ebben az engedetlen levegőben hangzik a bizonyságtétel, hogy Isten a teremtés rendjében határokat húzott. Őrizkedj a határok átlépésétől. Mert Isten mindent a maga neme szerint teremtett.

A növényvilág növekedése persze elválaszthatatlanul hozzá van kötve a talajhoz. A növényvilág, mint olyan az életét közvetlenül a földből és annak a teremtő erejéből nyeri. Belőle sarjad és bele hull vissza. Ne csodálkozzunk azon, hogy Görögországban és más vidékeken a Föld Anyáról (Magna Mater) úgy beszélnek, mint a legnagyobb istenről, minden élet adójáról. Ezzel a babonás hittel, mely azt tanítja, hogy a földben van a növekedéshez szükséges erő, szembeszáll a szentíró. Azt akarja elmondani, hogy minden hatalom az Isten parancsoló szavában van. Isten parancsából kapja a föld az erőt, hogy kihajtson. Abban a formulában, ahogyan itt a földet megszólítja, és úgy kezeli, mint egy közvetítőt Isten és a növényvilág között, érezzük, hogy megint egy régebbi, Biblia előtti kor vallásos képzeteit használja a szentíró. Persze nem csak a földben rejlik termőerő, hanem a növényi magvakban is vannak ilyen erők. Ha a növény magvát nedves helyre tesszük, láthatjuk ezt a titkot, hogy új élet sarjad belőle. A szentíró megint csak a legdöntőbb dolgot szögezi le, hogy Isten királyi joggal mondja: „Hajtson a fold... ” Szóval a növényvilág élete is Isten teremtő igéjén alapszik. így akar megóvni bennünket a csodálatra méltó világ bálványozásától. Akármilyen ámulattal szemléljük is a föld és a növekedés titkait, aki a talaj erejét és hatalmát imádja, az a szolgát tiszteli, és elfelejtkezik a Mesterről. Arról, akinek kezéből származnak mindezek az erők. A növényvilág teremtéséről szóló bizonyságtétel tehát újból a Mester imádására hív bennünket, aki az emberhez nem ilyen kerülő úton, a természeten keresztül akar beszélni, hanem közvetlenül, az embert megszólító igéjében.

„És mondta Isten: »legyenek világítótestek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától és legyenek jelek és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre.« És úgy lett. Teremtette tehát Isten a két nagy világítótestet. A. nagyobbik világítótestet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel és a csillagokat. Helyezte Isten azpkat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán és elválasszák a világosságot a sötétségtől. Tátta Isten hogyjó. Es lett este és lett reggel, negyedik nap” (14-19).

32 Sárospataki füzetek 2011/2