Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - A teremtés második, harmadik, negyedik napja
ŐSTÖRTÉNETEK met, zárát és ajtókat vetettem eléje és ayt mondtam: Eddigjöjj és ne tovább. E% ellene áll kevély habjainak” (Jób 38,8-11). E versek fényében értjük meg a teremtéstörténet képeit. A tengeri hatalmak okozta kellemetlen érzés elmúlt. Isten szuverén Úr, akinek az orcája előtt minden más hatalom semmivé válik. Nem azért írja ezt a szentíró, mintha ellenkezőleg is történhetett volna, hanem hogy emlékeztesse az embert az Isten hatalmára. Neki elég szólni, és minden úgy történik, itt lent és a magasságban egyaránt. A dühöngő tengerről csak ennyit akar elmondani, hogy Isten kegyelméből él az ember. A természet erőivel szemben Isten szava védi az embert! A harmadik napnak ez az egyik tanítása. ,^Aytán mondta Isten: Hajtson a fold gyenge füvet, maghozp füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt horgon az^ ő neme szerint, amelyben legfen néki magva e földön. És úgy lön. Hajtott tehát a föld gyenge füvet, maghogó füvet a^ ő neme szerint és gyümölcstermőfát, amelynek gyümölcsében mag van a% ő neme sgerint. És látta Isten, hogy jó. És lön este és lön reggel, harmadik nap. ” (11-13). 2) A harmadik nap másik nagy eseménye a növényvilág megjelenése. Élet támad az újonnan keletkezett föld felületén. A növényekben ugyan még nincs napces (élet), mint az állatokban, hiszen az organikus életnek ez a legalacsonyabb foka, de azért ez is a csodák csodája. Hogy ez az élet a holt anyagból támadt, mintegy önmagától, ezt ma már egyetlen komoly tudós sem hiszi. Hiszen minden élet élőből származik. A szentíró itt természetesen a bárá’ szót használja, hiszen a szervetlen világból az átmenetet a szerves világába Isten különleges teremtő munkája hidalja át. Szóval nőnek a növények, és bizonyára óriási növények. Hogy miként néztek ki, a lenyomataikat a kőszénlelőhelyeken megtaláljuk. A Ruhr-vidékén meg a Saar-vidékén, Angliában és Kínában. De érdekes megfigyelni, hogy bár ilyen töménytelen meny- nyiségben találunk kőszenet, sehol egyetlen állati csontocskát sem találunk közte, bizonyítékául annak, amit a Biblia tarnt, hogy akkor még állatok nem teremtettek. Meglepő az a tudományos osztályozás is, ahogy a szentíró a növényeket és az állatokat besorolja. A növényeket két fő fajra osztja. Maghozó füvekre és gyümölcsfákra. Ebben a definícióban tisztázza azt, hogy a két nagy növényfajta éppen abban különbözik egymástól, ahogyan a magját hozza. A fű szabadon termi a magját, a gyümölcsfáknál viszont a mag gyümölcsben van elrejtve. Mindkettő Isten parancsára kapta azt a képességet, hogy magot hozzon, amelyben a további életük biztosítva van úgy, hogy Istennek nem kell mindig belenyúlni, hogy újrateremtse őket. A teremtésnél így rejtette el Isten az egész növényi világban a további élet csiráit. Azt is pontosan megállapítja, hogy mindegyik növényt a maga neme szerint teremtette Isten. Más népek teremtéstörténete tele van keveréklényekkel. Egyiptomban szárnyas bikát, Babilonban sasfejű oroszlánt imádnak, a görög mondavilág tele van haltestű nőkkel és lótestű férfiakkal, tehát nimfákkal, kentaurokkal és faunokkal. A bibliai teremtés rendjében azonban nincsen helye az ilyen keveredésnek. Ezen a ponton látszik jól, hogy papi író hagyta ránk ezt a tudósítást. A papok feladata a pontos megkülönböztetésekre való ügyelés. Ok vonták meg a határt a szent és a profán között (Hagg 2, 10 kk.). Az áldozatok esetében ők mondták meg, mi a tiszta és a tisztátalan. A papi törvényben láthatjuk, milyen éberen őrködtek az Isten által adott teremtési rend megtartásán. Ugyanazon mezőt nem lehetett kétféle maggal bevetni 2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 31
