Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - A teremtés második, harmadik, negyedik napja
Bajusz Ferenc igehirdetései Lássuk, hogyan értelmezhető a harmadik nap története. II. A harmadik nap története 1) A harmadik nap kerete két nagy művet foglal magában. a) a szárazföld és a tenger különválasztását, b) továbbá a növényvilág, a vegetáció megteremtését. Ugyanilyen kettős munkát találunk az ötödik és a hatodik nap részletezésénél is. Vagyis a hat napra kilenc döntő esemény jut. Felmerül a kérdés, hogy vajon nem volt-e a teremtési híradásnak egy régebbi formája, amelyet eztán hat napra sűrítettek? Erre nem tudunk feleletet adni. A harmadik nap elején tehát először a második napon megkezdett munka fejeződik be. A két legfontosabb elem, a föld és az a víz elválasztódnak egymástól, és a maguk helyén rendeződnek, hogy megkezdődhessen az organikus élet legelső fokának, a növényvilágnak a vegetációja. Hogy az elválasz- tódás miként megy végbe, arról itt nincsen szó. Földrengésekkel, vulkánkitörésekkel vagy valami egyéb módon? Ezt a természetbúvároknak kell kideríteniük. Szövegünk csak annyit mond, Isten a vizek birodalmának határait még szorosabbra vonta, és a vízzel keveredett föld kaotikus ősállapotából kiemelkedik a lakható szárazföld. Valahogy úgy, mint ahogy tavasszal a vízben gazdag vidékeken kiemelkedik a vízből a termőföld. így születnek meg a hegyek, amelyek különösen hirdetik Isten hatalmát és dicsőségét (Zsolt 148,9; És 44,23; 55,12). A tényeket aztán Isten névadással szankcionálja, ő döntötte el, minek, mi legyen a neve. Persze mindez megint kizárólag Isten szavára történik. A szárazföld és a tenger egymástól való elválasztása törvényének egyedül Isten igéje az alapja. Ennek a képnek a hátterében az ókori ember tengertől való félelme van. Az Ószövetség sok helyén olvasunk arról, hogy az emberekben milyen titokzatos félelem élt a mérhetetlen tengerrel szemben. Ez a félelem főleg a tengerparti alföldek lakóinál érhető. Palesztina nem tartozik az ilyen alföldek közé, de ilyen a babiloni síkság, ahol a zsidó nép a teremtésről szóló bizonyságtétel leírásakor fogságban volt. A babiloni alföldek lakója a tengerben titokzatos isteni hatalmakat látott, akik zivatarokban, szökőárakban váratianul rátörhetnek a szárazföldre is, elpusztítva mindent. A szentíró itt most arról akar bizonyságot tenni, hogy az egyedüli Istennel szemben ezek a tengeri hatalmak tehetetlenek, mert Jahve ellentmondást nem tűrve áttörhetetlen korlátok közé szorította őket. Az Ószövetség költői részében itt-ott még találkozunk a babiloni népeknek ezzel a szorongó érzésével, de ugyanakkor megtaláljuk azt az örömöt is, hogy a hívő ember a kitörni készülő tengeri hatalmakkal szemben Istenben látja a biztos védelmét. A 104. zsoltár, amely egyébként egy egyiptomi dalra emlékeztet, így énekel a világ a Teremtőjéről: „O fundálta a földet az 3 oszlopain, nem mordul az meg soha örökké. Hízáradattal, mint eg) ruhával borítottad be agt, a hegyek felett is viszek állottak. Egy kiáltásodtól eloszlottak és mennydörgésednek szavától szétriadtak. Hegyek emelkedtek fel és völgyek szálltak alá arra a helyre, amelyet fundáltál nékik. Határt vetettél, amelyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására” (Zsolt 104,5-9). Maga Isten azt mondja egy prófétai igében: „Nem féltek-e engem? Ezt mondja az Ür. Az én orcám előtt nem remegtek-e? Hiszen én rendeltem a fövényt a tenger határának örök korlátul, amelyet át nem hághat, és ha megrázkódtatják is habjait, de nem bírnak vele, és ha megháborodnak, sem hágnak át rajta” (Jer 5,22). A felgerjedt Jóbnak így teszi fel Isten a kérdést: „Es kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, amikor előtűnt, az anyaméhből kijött. Mikor ruházatává a felhőt tettem, takarójául pedig a sűrű homályt? Mikor reávontam törvény e30 SÁROSPATAKI FÜZETEK2011/2
