Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - A teremtés második, harmadik, negyedik napja

Őstörténetek

A TEREMTÉS MÁSODIK, HARMADIK,

NEGYEDIK NAPJA

TEXTUS: 1MÓZ 1,6-19

I. A második nap története

M

egint a világképpel kell kezdenünk. A héberek úgy hitték, hogy a föld egy lapos tányér és víz veszi körül. Ezen nyugszik óriási oszlopokon (Jób 26,11; Ám 9,6) a szilárd égboltozat, amelyet az ókori emberek hatalmas gömb alakú szilárd harangnak képzeltek el (Zsolt 19,2; Jób 37,18). A görög mondákban a Földet Atlas tartja a vállán. Ne mosolyogjuk meg őket, hiszen aki egy tiszta napon a nyílt ég alatt ma is megáll, nem könnyen szabadul meg attól a benyomástól, hogy egy hatalmas mennyezet boltozódik a feje fölött. Aki pedig egy esős napon megy ki, ismét az a benyomása, hogy a magasságban a vizek kimérhetetlen tengere terjeszkedik. Nagyon is érthető, hogy a régi keleti ember hatalmas égi óceánról beszél, amelyet azonban egy óriási szilárd boltozat tart távol a földtől. Erről a csodálatos, a földet a vízözöntől megmentő mű teremtéséről van itt szó.

Amikor Isten szétválasztotta az ősvizeket — így képzelték az ókori emberek —, egy szilárd határvonalat kovácsolt közéjük. A héber főnév (ráqia J igei gyöke pontosan azt jelenti, mint valamit vékony lemezzé keményre kikalapálni11 (Ezért a Vulgata latin „firmamentum” szava a legtalálóbb fordítás.). Mert a teremtő Isten az Úr, ezért a nevét is meghatározza. Ez a mennyezet az ég. Olyan, mint egy olvasztott tükör. Felette van az „égi óceán.” Ebből jön az eső, ha megnyitják az egek csatornáit (lMóz 7,11; Zsolt 148,4; 104,13). Még följebb, ahová az ember szeme már nem lát, ott trónol Jahve, a világ ura (Zsolt 104,3; Ám 9,6). Tehát, amikor az égről beszélünk, nem Isten és az angyalok lakóhelyére gondolunk, mint az első versben, hanem az éterre, a földet körülvevő levegőburokra, az atmoszférára, szóval a helyi értelemben vett égre gondolunk. Az égre, amelyre Kopernikus ellenére ma is, holnap is ugyanúgy le- és felmegy a Nap. Mi, modern emberek ma már mosolygunk ezen a gyerekes világképen. Hiszen mi már ismerjük a Föld és a felhők mozgásának a törvényeit, amelyekről a bibliai emberek még semmit sem tudtak. De a leírásnak van egy örök mondanivalója is. Az, hogy az égbolt rendjét Isten igéje határozza meg! Ha Isten nem szólt volna, mindez nem lenne. Ha Isten visszavonná a szavát, mindez visszasüllyedne a kaotikus semmibe. Tudod-e te, aki olyan magabiztosan élsz az ég alatt, hogy az egész világot Isten tartja fenn, és kiszolgáltatott vagy egészen az ő kezének és jó tetszésének? Ez a második nap tanítása.

„Es mondta Isten: »Gyűljenek egybe ég alatt való vi^ek egy helyre, hogy lássék meg a s%ára%.« És úgy lett. Es nevelte Isten a s%ára%atföldnek, a% egybegyűlt vizeket tengernek nevesg te. Es látta Isten, hogy jó” (9-10).

11 A mondat pontosítása tőlem, FF; ld. Botterweck, G. Johannes & Ringgren, Helmer: Theologisches Wörterbuch %um Alten Testament., Band VEL, Verlag W. Kohlhammer Stuttgart, Berlin, Köln, 1993. 669. kk.

2011/2 SÁROSPATAK) FÜZETEK 29