Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Hogyan teremtette Isten a világot?
Őstörténetek felfoghatjuk, hogy miután Isten az 1. vers szerint megteremtette az eget és a földet, az először egy káosz volt. A káosz teremtése azonban már önmagában is ellentmondás, ami nem egyeztethető össze a kozmosz — a rendezett világ — Istenével, és legfeljebb a sötétség fejedelmétől származhat. így aztán az 1. és a 2. vers között egy nagy űr tátong. Megpróbálták ezt az űrt kitölteni azzal, hogy ide egy nagy drámát képzeltek, mégpedig a Sátánnak, az egykori angyalnak a bukását, és ebből kelet- ke- zett a káosz. Aztán a 3. verssel kezdődik az első teremtés helyreállítása. Ennek az úgynevezett „helyreállítási hipotézisnek” Franz Delitzsch volt az első képviselője 1861-ben megjelent könyvével.3 De ma is vannak hívei. Az ortodox írásmagyarázók szerint ennek a teozófiai kiszélesítésnek nincs semmi alapja, mivel nagyon valószínűtlen, hogy egy ilyen fontos és lényeges kérdést a sorok közé rejtettek volna, miközben más, viszonylag mellékesnek tekinthető dolgokat ugyanebben az összefüggésben terjedelmesen és kimerítően megtárgyalnak. Maga a teremtéstörténet elkezdődik az 1. vers leírása szerint éppen a következővel, a 2. verssel, és ez a vers nem a Föld ősanyagát, kaotikus szövetét vagy nyers állapotát tárgyalja, hanem a vers mögött egy lényeg nélküli háttér áll, és a körülírha- tatlan semmit akarja leírni. A német vág}' magyar fordításnál éppen olyan nehézség előtt állunk, mint az eredeti szöveg kialakításánál a szerző. Mivel a semmit szavakkal nem lehet leírni. Ennek a semminek a leírására régi mitológiai formulákat és kifejezéseket használ fel. Ezért a 2. verset joggal nevezik „mitológiai kincseskamrának.” III. Creatio ex nihilo Hogyan teremtette Isten a világot? A feleletünk rá az, hogy a semmiből teremtette. Hogy Isten a világot semmiből teremtette, erről néhány szót már szóltunk az előző alkalommal. Ugye, emlékeztek rá, a „teremtette” szóra a héber szövegben két különböző ige olvasható. Az egyik a meglévő anyagból való kiformálást jelenti. Ahogyan a cipész a bőrből, a fazekas pedig az agyagból készíti a munkáját. Isten teremtő munkája azonban alapvetően különbözik ezektől, mert az valami olyan, számunkra elképzelhetetlen munkálkodás, aminek nincsen szüksége anyagra. Az itt használt búra’ ige azt jelenti, hogy Isten anyagtalanul, a nem lévőből, magyarul a semmiből teremtette a világot. A pontosság kedvéért meg kell mondjam, maga ez a kifejezés, hogy Isten a világot „semmiből” teremtette, így szó szerint nem fordul elő a Bibliában sehol sem. Csak egy későbbi apokrifus, a bibliai kánonból kimaradt könyv említi (2Makk 7,284). Mindig máshogy írják körül. Másik probléma, hogy egy pillanatra úgy tűnik, mintha visszafelé léptünk volna. Hiszen a szövegünkben azt olvassuk, hogy „a fold pedig kietlen és puszta volt és sötétség volt a mélység stfnén és a^ Isten Lelke lebegett a viszek felett” (2). Az előző versben gondo3 Tulajdonképpen nem Delitzschről, hanem Keilről van szó. Kettejük nevéhez fűződik az Ószövetség könyveihez írott, mindmáig mértékadó kommentársorozat. Amire az igehirdetésben utalás történik, tehát: Keil, Carl Friedrich: Genesis und Exodus, Biblischer Commentar über die Bücher Mose’s, Dörffling und Franke Leipzig, 1861. című könyve 16. lapján Zieglert idézve visszautasítja azt a teozófiai spekulációt, miszerint a „kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet, és a föld kietlen és puszta volt” gondolatsor közé szakadékot kötnek, amit gonosz lelkek vad seregével és azok hatásával töltenek be. A 2. versben megfogalmazódó mindhárom állítást a világ teremtés utáni állapotának a leírásaként értelmezi. 4 Az említett igevers latin szövegét idézzük, mert ebben fordul elő Bajusz professzor utalása: „peto nate aspidas in caelum et terram et ad omnia quae in eis sunt et intellegas quia ex nihilo fedt illa Deus et hominum genus. ” 2011/2 SÁROSPATAKI FÜZETEK 23
