Sárospataki Füzetek 15. (2011)
2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - Hogyan teremtette Isten a világot?
BAJUSZ FERENC IGEHIRDETÉSEI san megkülönböztettük Istent és az anyagot, tisztáztuk, hogy Isten anyagtalanul, a semmiből teremtett, ám most látszólag mégis két dologhoz érkeztünk: a formátlan, kieden és puszta világanyag az egyik oldalon, és az Isten teremtő Lelke a másik oldalon. A materialista tudósok diadalmasan mutatnak rá erre a versre, hogy na, látjátok, a Biblia sem beszél a világ a semmiből való teremtéséről. Hanem éppúgy, mint a többi vallástörténeti dokumentum, azt mondja ez a leírás is, hogy az ősidőktől meglévő világanyagot, az ősmasszát valami építőmester formálta ki. A tudósok azt is kiderítették, hogy az a héber ige, amit itt „lebegésnek” fordítunk, eredetileg azt jelentette, hogy „költeni,” „kotlani.”5 Különböző népek kozmogóniájában — a régi Egyiptomtól Indián át egészen Japánig — ismeretes a „világtojásról” szóló elképzelés. A régi keleti népek azt tanították, hogy miként a tojást kiköltik és közben az a csoda megy végbe, hogy a formátlan folyadékból kinő, kifejlődik egy testtel bíró élőlény, ugyanúgy történt a világ keletkezésénél is az a csoda, midőn az alaktalan, iszapos formátlan őstömegből kialakult a tagolt világ, amint azt a darwinizmus is tanítja. A Biblia persze nem erről beszél. Mózes könyvei írása idején az a szó valóban azt jelentette, hogy lebegni. Egy másik bibliai versben (5Móz 32,11) annak a leírására használják, ahogyan a sas lebeg a fiókáinak fészke fölött.6 Hogy Isten Lelke lebegett a vizek fölött, az a Biblia nyelvén azt jelenti, hogy Isten Szentlelke által van jelen, és így munkálja a világ teremtését. Most itt újra azzal kell kezdenünk, hogy a Biblia írói csak azokkal a nyelvi és szemléltető eszközökkel élhettek, amelyek a rendelkezésükre álltak. Koruk gyermekei voltak. Különben nem érették volna meg őket a kortársaik. A szentíró eddig elmondta, hogy Isten a világot egyedül számára lehetséges módon, minden anyag nélkül a semmiből teremtette. A szentíró most pedig megkísérli, hogy leírja azt a „semmit,” amiből Isten a világot teremtette. Érzitek, hogy ez milyen hallatlanul nehéz vállalkozás? Egyáltalán, miképpen lehet leírni a semmit? Ha valóban kifogástalanul akarunk a semmiről beszélni, akkor nem marad más, mint a hallgatás. Ha csak egyetlen szót is szólunk, az már több mint a semmi! Ám a szentíró itt is ragyogó megoldást talált. Mikor 1873-ban kiásták Assurbanipal ninivei könyvtárát, az agyagtáblákon megtalálták a babiloniak teremtési mítoszát is. Ezt a kezdőszavairól „Enuma elis- nek” nevezett ékírásos teremtéstörténetet a tudósok szerint valamikor a Krisztus előtti XXIII. században írhatták. A Kr. e. 586-ban Babilonba hurcolt zsidóság hallotta, hogyan mesélik a babiloni papok és varázslók a világ keletkezését. Valamikor 5 A nsrűah lohím nfrahapat ‘al-pfné hammájim igevers értelmezésekor a magyarázók többsége (Köhler, von Rad, Galling, Ridderbos, Zimmerli, Westermann stb., szemben régebbi értelmezésekkel, pl. Gunkellel, in: Gunkel, Herrmann: Genesis, Göttinger Handkommentar zum Alten Testament, Van- denhoeck & Ruprecht in Göttingen, 1977. 104.) elutasítja azt, hogy a rákap, gyököt összefüggésbe hozhatnánk a Tcotlani’ jelentéssel. 6 Az a Palesztinában itt-ott még ma is honos keselyűféle, a fakókeselyű (gyps fulvus), melyet a kontextus — 5Móz 32,11 — sasnak mond, repülni tanuló fiókáinak teljes biztonságot ad majdnem 3 méteres kifeszített szárnyszélességével. A fészek fölött lebegő madár Isten oltalmazó szeretetének és gondviselésének a képe, miként a teremtés hajnalán az Isten Lelke is lebegett,’ mintegy uralta a vizeket, az őskáoszt (lMóz 1,2), szép rendet és életet teremtvén helyette. Benne rejlik ebben a képben az, hogy csemetéivel semmi baj nem történhet. Ragadozó madár nem csaphat le rá, mert először az anyjával kellene megvívnia. Halálos zuhanás sem fenyegetheti, mert hatalmas oltalmazó szárnyával felemeli fiókáit. 24 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2011/2
