Sárospataki Füzetek 15. (2011)

2011 / 2. szám - ŐSTÖRTÉNETEK - A világot Isten teremtette

Bajusz Ferenc igehirdetései

2) A tudományos kutatásoknak van egy általánosan elismert alaptétele, miszerint mindent a maga környezetébe és idejébe beleillesztve kell vizsgálni. Próbáljuk meg most mi is így nézni a világ teremtéséről szóló bibliai híradást. Vizsgáljuk meg, hogyan keletkezett ez a leírás?

Azzal kell kezdenünk, hogy amikor Isten a teremtésről szóló igéket adta népének, akkor igét (!) adott, és nem természettudományt. Még szemléletesebben így mondhatnánk, amikor Isten a teremtéstörténetet elmondja, akkor lelkigondozást végez, nem fejtágítást. Ez az alapvető tanítás, ezt kell jól megértenünk. Az ige nem légüres térben hangzott el, hanem belebeszélt abba a világba, annak a világnak a félelmeibe, tévedéseibe, babonáiba, amelyben legelőször megszólalt. Nem elvont filozófiai problémákat akart megoldani, hanem bátorítást, vigasztalást akart adni a megrémült embereknek.

Krisztus előtt a hatodik században vagyunk. A zsidó népet Babilonba deportálták. Rabszíjon elvitték velük együtt a papokat is. Babilonban az emberek abban a hitben éltek, hogy sok isten van körülöttük a magasságban. Minden csillagban egy- egy istenség lakozik. Ezek az istenek hatalmasok és kiszámíthatadanok. Egymással háborúkat folytatnak, és ez az istenharc időnként végigsöpör a földön is, ahol emberek esnek áldozatul. Ebből a hitből az a szomorú életérzés támadt, hogy az ember teheteden az istenekkel szemben. Kiszolgáltatottak vagyunk a körülöttünk kavargó szellemi erők hatásának.

Ilyen szellemi környezetben szólalt meg Istennek a teremtésről szóló igéje. Nem a fizika és a biológia felől közelíti meg a kérdést, hanem lelkigondozást végez, aminek az a lényege, hogy ember ne félj, ne reszkess a csillagoktól, a sors-erőktől! Nem igaz, hogy védtelenül és reménytelenül a kiszolgáltatottjuk vagy. A világnak Isten az ura, mert a világot ő teremtette. A nap, a hold és a csillagok mind neki engedelmeskednek!

3) A Bibliának a teremtésről szóló bizonyságtételét tehát két és fél évezreddel ezelőtt, az ókorban élt emberek számára írták. Az akkori emberek természetszerűleg másképpen éltek és másképpen gondolkodtak, mint mi. A szentíró hozzájuk alkalmazkodva írta le a teremtéstörténet eseményeit. Ez azt jelenti, hogy a Szentírásban mindig meg kell különböztetni az örök érvényű üzenetet és a korhoz kötött mondanivalót. Mindig azok értik félre a Bibliát, akik nem látják tisztán, hogy mi benne az örök érvényű üzenet és mi a korhoz kötött mondanivaló. Mennyi jogos kritikát takaríthatott volna meg a középkori egyház, hogyha nem ragaszkodott volna olyan makacsul az isteni kijelentés rangjára emelt geocentrikus — földközpontú — világképhez. Hiszen nem ennek elfogadásával áll vagy esik a keresztyén emberek Istenbe vetett hite. Különben is, ki tudja, hogy néhány száz év múlva nem hajtanak-e végre újabb, lényeges korrekciót azon a heliocentrikus világképen, amely ma még az ember számára kielégítően használható elméletileg és gyakorlatilag egyaránt? Ezen azonban nincs mit vitázni. A Bibliában ez a nem lényeges, ez a korhoz kötött mondanivaló.

A Szentírás örökérvényű üzenetei azok, amelyekben az élet és a halál, a szenvedés és a bűn nagy kérdéseire kapunk választ. A szentírástudomány szerint nem a teremtéssel kezdődött Izrael hitélete. Igaz, hogy ez van a Biblia első lapján, de nem ez a főtéma benne. Igazi témája az, hogy kicsoda Isten? Milyen gazdája Isten a világnak? Izrael népe úgy ismerte meg őt, mint szabadítót, mint a történelem urát.

14 Sárospataki Füzetek 2011/2