Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Peres Imre: A pünkösdi entuziazmus pozitív és negatív vetületei

PERES IMRE

szürke élete iránt, felszabadulhat még a múlandóság- és tér-érzékelésből is, megtelik izgalommal, „istenséggel“, boldogító látomásokkal, amelyeket csak a szellem érzékelhet, mert téren és időn túl állnak. Az ilyen félig fizikai, félig lelki állapot csodálatos (isteni) erőt kölcsönök a£ elragadottnak, aki egészen transzállapotba juthat, és az istenséggel egyesülhet (eltekintve attól, hogy most gnosztikus, misztikus vagy filozófiai „módszerről“ volna szó).5 Ennek az állapotnak az isteni erő-kifejlesztési megnyilvánulást kísérő jelenségei különbözők lehetnek: valaki a rendkívüli örömtől csak hangosan kiált,6 valaki „más nyelveken“ szól, prófétái, valaki rázza magát, veri a földet, valaki tanít vagy énekel, valaki gyógyításra képes vagy démonokat űz, mint pl. Jézus,7 valaki komoly gigászi tettekre lesz így képes, önfeláldozásra (tűzhalálra — lKor 13,2), hatalmas művészeti alkotásokra stb.

Persze, nem mindenkinél egyformán jelentkezik az elragadottság vagy az extá- zis állapota. Valakinél éppen ellenkezőleg: a tetőfokán mozdulatlanságba süllyed, teste mintegy megmerevedik, ahogy pl. Saulról tudjuk (lSám 19,24), vagy pedig hirtelen futni kezd, mint Illés (lKir 18,46).8 Mindez a nagy belső lelki elragadottság- nak, isteni „megszállottságnak“ vagy „feldobásnak“ az eredményeként jelentkezik.

A fentebb említett elragadtatás, megragadottság, feldobott állapot, megszállottság kifejezéseken kívül ide sorolhatjuk még a lelkesedés, esetleg őrjöngés vagy a csendesebb ujjongás, ihletettség, Istennel egyesülés, „pneumatikus kondíció“, transz állapot, „túlfűtöttség“, magából kilépés, magánkívüliség szavakat, de a legáltalánosabban elterjedt fogalom a rajongás, amelyet a német Schwärmer mintájára Szemere Pál, a 19. század elején a raj szóból képezett, és amely eredetileg „valamiért lelkesedni, hevülni“ értelmet kapott.9

Ez a kifejezés található minden szakkönyvben és stúdiumban.10 A legnagyobb előfordulása azonban a pünkösdi mozgalom elleni irodalomra jellemző, amely persze sok ’mellék-’ és ’kiegészítő’ szavakat, jelzőket csatolt hozzá. A vita elmérgesedett, s így a rajongás fogalom is szándékosan rossz „mellékízt“ kapott. Ezért előadásomban — ha különböző szinonimákat is használok, mégis — az eredeti kifejezés a mérvadó!

Ha az entuziazmus szónak lexikális értelmezését nézzük, nagyon érdekes megvilágítást kapunk e kérdésben. Pl. olyat, amely szerint az entuziazmus „emelkedett, a hétköznapin magasan fölötte álló hangulata az elmének, midőn valamely érzelem, gondolat, szándék nemcsak eltold tudatunkat, uralkodik rajtunk, legnagyobb érdeklődésünket kelti, hanem egyszersmind boldoggá tesz és gyakran viharos erővel tettekre ragad bennünket”.11 Hogy félreértés ne essék, az ellenvetésre is szükség van: az, ami csak az érzelmeinkre hat (bánat, öröm), értelmünket ingerli vagy nagyon foglalkoztat (valami tudományos, kutatási vagy kíváncsisági kérdésben), vagy akaratunkat

5 EA — Encyklopedie antiky (Az ókor enciklopédiája), Praha 1973, 188.

6 Peres I., A.y örömről - különös szemmel, in: Kálvinista Szemle 1993/VII, 3.

7 Thieme, K., Verzückung, Enthusiasmus, Schwärmerei, in: Realencyklopedie für protestantische Theologie und Kirche, hrgs. A. Hauck, XX. Band, Leipzig 1908, 587;

8 Vö. még: Geldbach, E. u.a. (Hrsg.), Evangelisches Gemeindelexikon, Wuppertal 1978,137.

9 Balassa J.,H magyar nyelv szótára II., Grill, Budapest 1940, 162. old.

10 Magyar nyelvünkben vannak az entuziazmus szónak más szinonimái is, de minden kifejezés kissé a saját irányát mutatja.

11 A Pallas nagy lexikona, XI, Budapest 1897kk, 381.

38 Sárospataki Füzetek 2010/3