Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sell, Alan P. F.: Milyen megoldásra váró feladatok elé állítja Kálvin a 21. századi egyházat?

Milyen feladatok elé állítja Kálvin a 21. századi egyházat?

uralkodó menedzsertípusú felfogásának, amely a lelkipásztori szolgálatot állásként értelmezi, rögzített hatáskörrel és munkaórákkal.

Ami az igehirdetést illeti Kálvin szerint nincs nagyobb kiváltság annál, ha valaki Krisztus evangéliumát hirdetheti. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az igehirdetés szolgálatát csak a szószékről lehet végezni, jóllehet úgy gondolom, nem véledenül van erre egy hely liturgiailag elkülönítve, jelezve azt, hogy valami különleges dolog történik: nem pedig valamiféle kibeszélő shownak lehetünk részesei. Aki ott áll, az előtte imádságban tusakodott, tanulmányozta a Szentírást, ismeri az embereket, akiknek — bármilyen méltatlanul is — Isten Igéjét hirdeti.

Ami a pásztori szolgálatot illeti: az a különleges benyomásom támad, hogy több helyen minőségileg ez is visszaesett. Ennek általában két oka van. Először is fegyelmező és tanítói jellege figyelmen kívül marad. Másodszor: a lelkipásztorok arra panaszkodnak, hogy a változó társadalmi struktúrák miatt (például férj és feleség is munkát vállal), illetve saját időbeli leterheltségük miatt egyszerűen nem tudnak beiktatni családlátogatásokat. Nehéz elhinni, hogy a mai lelkipásztorok közül bárki is elfoglaltabb lenne Kálvinnál.

VI.

Kálvin végül elválaszthatatlannak tartja a dogmatikát és etikát. Ez hatalmas témakör, így most elégedjünk meg azzal, ha úgy szemléltetem a dogmatika és etika kapcsolatát Kálvinnál, ha arra a meggyőződésére utalok, hogy az evangélium „nem a nyelvnek, hanem az életnek tudománya... szívünkbe kell ömlenie, szokásunkká kell válnia, sőt egészen a maga formájára kell bennünket alakítania.”36 Kálvin vágya azt volt, hogy az egyház ne csak hirdesse az igazságot, hanem gyakorolja is a szent életet. Krisztus „csakis a Szentlélek által egyesül velünk”37, e nélkül leheteden lenne a keresztyén élet és szolgálat. Mi motiválja ezt az életet és szolgálatot? Az a hálaadás, amivel az Atyának tartozunk megváltásunkért, amit a Fiú végzett el, és amit a Lélek foganatosít a hívekben.

Az istenes élet egyéb indíttatásai között Kálvin megnevezi még a hívő ember abbéli kötelességét, hogy Krisztus példáját kövesse, „aki bennünket Istennel kibékített”38; a hívő embernek azt a vágyát, „hogy Istennek legyünk szentelve és ajánlva, hogy ezentúl mindent csak az O dicsőségére gondoljunk, beszéljünk, tervezzünk és tegyünk”39; valamint annak a feladatnak a teljesítését, hogy Istentől kapott javainkat a felebarát javára szétosszuk.40 Ezt követi még az eszkatológiai motiváció: „Az Istenéi vagyunk: tehát Őrá, mint az egyedüli helyes célra kell irányulni életünk minden részének!”41

Ebből kiindulva Kálvin több társadalmi-politikai kérdést is érint. „Ahol ismerik Istent, ott az emberekhez való jóindulat is megjelenik”42, jelenti ki Kálvin. Helyesen értelmezi az irgalmas samaritánus példázatát, amikor így tanít: „nincs ok, hogy a

36 Institutio, III.vi.4.

37 Uo., III.i.3.

38 Uo., III.vi.3; vö.: az lKorinthus 9,21-ről írt kommentárt, ford. J. Pringle, I, 305; CNTC ford. J. W. Fraser, 1956, 195-6.

39 Institutio, III.vii.1.

40 Uo., III.vii.5.

41 Uo., III.vii.1.

42 A Jeremiás 22,16-ról írt kommentár, ford. J. Owen, 1852, 104.

Sárospataki Füzetek 75