Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: Zofóniás apokalipszisének elemzése és értelmezése
EnigHY Sándor A tudomány több képviselője, mint pl. KUHN, WEINEL, SCHNEEMELCHER, az írás keresztyén karakterét domborítja ki. Miután DIEBNER a szöveg zsidó és keresztyén keletkezésének problematikáját kifejti, arra a következtetésre jut, hogy a Zofóniás apokalipszise esetében egy apokaliptikus eszkatológia hagyománytörténeti problémájáról beszélhetünk, messianológia nélkül. Szerinte a szöveg leírói és szerzői keresztyének voltak mely nem zárja ki a zsidó alapállomány létezését, sem azt, hogy több részletet nem tekinthetünk sem zsidónak, sem keresztyénnek. DIEBNER-nek az is feltűnő, hogy a szövegnek nincs krisztológiája sem, de hiányoznak belőle a szombatra, körülmetélkedésre, zsidó ünnepekre, szövetségre, törvényekre való utalások is. Ezek a megfigyelések alapozzák meg Van der KAM, ADLER és OEGEMA véleményét, mely szerint a kezünkben levő Zofóniás apokalipszis Egyiptomban, keresztyén kolostorok mihőjében keletkezhetett. Ez annál is inkább lehetséges, mivel tudjuk, hogy a kopt nyelvű keresztyén Egyiptom a Kr. utáni második századtól fogva, de leginkább 117 után különösen nagy érdeklődést mutatott a zsidó apokaliptika iránt. A szerzetesi életformához kapcsolódó apokaliptikus érdeklődés a Kr. után 117 előtti zsidó apokalipszisek összegyűjtésére és radakciójára irányult és azon fáradozott, hogy az apokaliptikus látomásokat a szerzetesi hagiográfiára alkalmazza és fontosnak tekintette azt a fejlődést, melynek során a mártírok legendájának műfaja új formát ölt az apokalipszis műfajának keretében. Ennek a transz formálódásnak a kora a Kr. utáni 2.-4./5 századra tehető, de a keresztyén szempontok szerint feldolgozásra került zsidó apokalipsziseket további átdolgozások is követhették. A. politikai helyset A Zofóniás apokalipszisében tükröződő politikai szituáció Egyiptomra, konkrétabban a Kr. utáni 2.-4, századra vall. Lehet, hogy az Apokalipszisben megnyilvánuló körülmények ennek a szituációnak sajátos színezetet kölcsönöznek, de ezt az egyiptomi szerzetesi mihőt mégis megerősítik. Ennek a miliőnek az ismertetőjegyeiként tartja számon OEGEMA a következőket: a pokol kínjainak ábrázolása; a megtérés, mint a fenyegető büntetéstől való szabadulás lehetősége; a vádló; az igazak boldogsága; a lélek örökkévalósága és a lelkek angyalai; a mennyei palota; a papi angyalok; a tekercsek az emberek bűneivel; a hajó, a túlvilági utazáshoz. Az ide tartozó apokalipszis témája a közelgő halál, mellyel kapcsolatban felvetődik a kérdés: milyen módon készülhet fel az ember a túlvilági utazásra, vagyis arra, hogy lelke ne a pokolba, hanem a Paradicsomba jusson. Az Apokalipszisben Zofóniás maga jelenik meg túlvilági utazóként és mindazt átéh, amint majd mások is átélnek egyszer. Az események hátterében OEGEMA kegyetlen üldöztetést lát, hagyománytörténetileg pedig az egyiptomiak ősi érdeklődését a halál utáni élet iránt. Ennek kiábrázolása a hajó motívuma. 84 Sárospataki füzetek 2010/4
