Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rusthoven, James J.: Mit jelent embernek lenni a technika korában? Református keresztyén megközelítés.
Mit jelent embernek lenni a technika korában? lódni a nagyobb embervoltot, míg mások inkább kognitív kritériumokat részesítenek előnyben. Az eredmény végül megint csak racionális meggyőzés következménye, és az embervolt meghatározásának olyan kritériumai, amelyek nem rendelkeznek az emberi tapasztalatainkon kívül álló alapvető és érvényes tekintéllyel. Alacsonyabb erkölcsi státuszt tulajdonítani a fejlődés alacsonyabb fokán álló emberi lényeknek — mint pl. magzatoknak vagy valamilyen képességüket elvesztetteknek — elkerülhetedenül annak jóváhagyásához vezet, hogy olyan módon cselekedjünk velük, amely már erkölcsileg elfogadhatatlan lenne egy teljes erkölcsi státusszal rendelkező számára. Ezzel a gondolkodásmóddal a humán embriók kísérleti céllal történő elpusztítása és a gyógyíthatadan betegségben szenvedőkön elkövetett aktív eutanázia erkölcsileg egyenlőképpen elfogadható lenne. A£ emberi erkölcsi státus% biblikus etikai rendszerben Nézetem szerint ebből a princípium-alapú etikai rendszerből következő dilemmának a megoldásához többre van szükség, mint az emberi erkölcsi státusz újfajta felfogására. Olyan hitvallásos erkölcsi rendszerre, melyből kiindulva az élet létrehozásával, az élet végével és egyéb bioetikai kérdésekkel kapcsolatos vitákra is választ lehet keresni az embernek adott isteni kijelentés hatalmával és tekintélyével. A szövetség bibliai témája szolgálhat ilyen hitvallásos erkölcsi rendszerrel az orvosbiológiai etika számára. Hiszem, hogy létezik olyan meggyőző bibliai bizonyosság, mely szerint egyfajta szövetség-etikát kell figyelembe venniük a keresztyéneknek az orvosbiológia területén jelenleg uralkodó princípium-alapú szekuláris paradigma alternatívájaként. Meggyőződésem, hogy egy ilyen etika elegendő erővel rendelkezik ahhoz, hogy normatív módon szemlélje azokat a kapcsolatokat, amelyek a gyógyítás folyamatának részét képezik. Egy ilyen etika elmozdítja az erkölcsi diskurzus és problémamegoldás fókuszát az alapok nélküli általános erkölcstől az orvosi gyakorlat emberi kapcsolatainak irányába, melynek erkölcsi útmutatója Istennek az emberrel kötött szövetsége alapján tájékozódik. Ahhoz, hogy egy szövetség-etikát kidolgozhassunk, bibliai antropológiára is szükségünk van. Vannak olyanok — közéjük tartozik például David Landis orvos —, akik meg vannak győződve arról, hogy az orvostanhallgatók és az orvosok egy másodlagos orvosi ént alakítanak ki a képzés során, amely konfliktusban áll személyes énjükkel.16 Az ilyen megosztott én olyan dualisztikus világnézetet tükröz, amely a személyes elkötelezettséget szembeállítja az orvosival. Nem látja meg a szeretetnek azt az egyesítő és rendező elvét, amely a Krisztusnak való odaszánásból ered. Nem látja meg az emberek közötti szövetségi kapcsolatokat, azok elkötelezettségét Isten dicsőségének és az O országa végső eljövetelének. Ezzel szemben Gerrit Glas keresztyén pszichiáter egyfajta keresztyén filozófiai hagyományból kiindulva azt állítja, hogy az istenközpontú antropológia elengedhetetlen az orvosi kapcsolatok és kérdések, illetve az orvosi biotechnológia okozta problémák megértéséhez.17 Glas amellett 16 Landis, D. A.: „Physician Distinguish Thyself: Conflict and Covenant in a Physician’s Moral Development”, Perspectives in Biology and Mediane, 1993, 36: 628-41. 17 Glas, G. „Ego, Self, and the Body. An Assessment of Dooyeweerd’s Philosophical Anthropology”, in S. Griffioen és B. M. Balk (szerk.): Christian Philosophy at the Close of the Twentieth Century; Assessment and Perspective. Kämpen, Uitgeverij Kok, 1995, 67-78. SÁROSPATAKI FÜZETEK 51
