Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rusthoven, James J.: Mit jelent embernek lenni a technika korában? Református keresztyén megközelítés.

Rusthoven. James J.

olyan tulajdonságokra támaszkodik, mint genetikai állomány vagy származás. Egy második elmélet olyan kognitív tulajdonságokra támaszkodik, mint hogy mennyire tud valaki érvelni vagy döntést hozni. A harmadik elmélet alapja az erkölcsi tevékenység. Az emberi akarat a központi premissza ebben az elméletben, míg a negyedik elmélet az érzést, a fájdalom és öröm megtapasztalásának tudatát tartja az embervolt fő kritériumának. Az ötödik elmélet a kapcsolatok kialakítását tartja alapnak az embervolt meghatározására.

Beauchamp és Childress mindegyik elméletet önmagában elégtelennek tartja. Amellett érvelnek, hogy egy olyan összetett rendszert kell találni, amely minden elméletből tartalmaz bizonyos elemeket. Azonkívül hogy bioetikusok és más, erkölcsileg megfontolt személyek erkölcsi megegyezést találnak ebben a rendszerben, a szerzők nem adnak alapvető erkölcsi igazolást arra, hogy miért éppen ezekre az elemekre esett választásuk. Elismerik, hogy nincs konszenzus jelenleg az „embervolt” definiálásának kritériumait tekintve. De ahelyett, hogy feltárnák ezeknek a különbségeknek az okait, és a különbségek mögött meghúzódó meggyőződések mélységét, a vallásos különbözőséget túlságosan megosztónak tartják, és inkább konszenzusra törekszenek. Princípium-alapú megközelítésüket alkalmazva azt remélik, hogy a különböző nézetek egyszerűen szertefoszlanák az egyéni álláspontok racionális igazolásának hosszadalmas megvitatása után. Abban hisznek, hogy a racionális diskurzus révén hozzáférhető általános erkölcs lehetővé teszi, hogy a különböző nézetek fokozatosan összecsiszolódjanak, és az erkölcsi státuszt illető kérdésekre adandó válaszok maguktól értetődővé válnak az ilyen racionális diskurzus révén.

Az a világnézet, amiből kiindulva Beauchamp és Childress kialakítja saját erkölcsi rendszerét, széles körben elfogadott és gyakorolt a nyugati kultúra szekuláris orvosi etikájában. Az általános erkölcsbe vetett alaphitük egyrészt a modernista világnézet egyetemes bizonyosságkeresésének maradványa lehet. Világnézetük másrészt egyfajta posztmodern vágyat fejez ki: elfogadni minden eszmét diskurzus révén, legalábbis az értelem egy bizonyos szintjén. A konszenzus és egy általános erkölcsi kultúra fenntartása érdekében viszont arra kérik a résztvevőket, hogy fokozatosan tegyék félre különbözőségeiket egy közös erkölcsi álláspont megtalálása érdekében. A posztmodern nyitottságnak és az egyetemes igazság megtalálása modernista vágyának eme keverékével a vallásos meggyőződések a személyes viták és döntések szintjére kényszerülnek azok kicsiny, vallásos közösségeiben. Az ilyen meggyőződések csak akkor kerülnek be a folyamatba, ha és kizárólag a tényleges erkölcsi konszenzust támogatják. Mivel azonban az ilyen konszenzus is nyitott a további revízióra, csak egy bizonytalan erkölcsi egyensúlyi állapot jött létre.

Ennek eredményeképpen az ember erkölcsi státuszának fogalma hamar viszonylagossá válik. Nincs végső hivatkozás valamire vagy valakire saját emberi megtapasztalásainkon túl, egy olyan világon túl, amely minden nézetet egyformán érvényesnek fogad el, majd az erkölcsöt a „hónap szavazása” kérdésének tekinti csupán. Ennek a megközelítésnek a folyamattal való megszállottsága elfedi az erkölcsi tartalom hiányát, és az attól való vonakodást, hogy mélyebb erkölcsi értelmet keressen — amely pedig sokszor meghatározója a kisebb közösségeknek. Amikor a különböző típusú emberi lények státuszán elmélkedünk, az ilyen folyamat hamarosan az embervolt és a személyvolt különböző fokozatai meghatározásának a kritériumaihoz vezet. Vannak, akik a fejlődés egy konkrét fizikai állomásánál látják igazo50 Sárospataki Füzetek