Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: Magyarország első Nemzeti Munkatábora - a sárospataki diákok útépítése
Magyarország első nemzeti munkatábora be kellett szerezni a megfelelő munkaeszközöket is. Az anyagiak előteremtésében Zemplén vármegye törvényhatósága segített a szervezőknek, oly módon, hogy a vármegye napszámot fizetett a tábornak, melyből az saját működési költségeit finanszírozta. ,yA véglett munka mennyiségére az irányadó aZj hogy a táborotok munkájának ellenértéke kétszer annyi legyen, mint a tábor egy napi ellátásának összköltsége,”18 az esteleges további haszon további közmunkára fordítandó. A munkatábor befejezését követő jelentés szerint ezen kívül „a tábor semmiféle anyagi támogatásban nem részesült, teljesen munkájából tartotta fent magát és a megtakarított pénzösszeget a munkaadó vármegyének jutatta vissza”.19 Tehát, a pataki diákok nemcsak önellátóak voltak, hanem egyenesen profitot is termeltek, amire azonban nem tartottak igényt. Mivel a szervezők bizonyos — később taglalandó — sajtótámadások miatt külön hangsúlyozták, hogy csupán olyan munkákat vállalnak el, melyet mások (pl.: ínségmunkások) nem, a vármegyének sem lehetett tulajdonképpen rossz üzlet a diákok élelmezése, munkájuk fejében. A munkálatokhoz a felszerelést a sárospataki főiskola, valamint a sárospataki és sátoraljaújhelyi zászlóparancsnokságok biztosították, bár közel sem ment minden gördülékenyen. A diákok eredetileg sátrakban laktak volna, ám többségüket végül a bodnár-völgyi katonai lőtér lőcsarnokában szállásolták el. Minden bizonnyal váratlanul érhette a tábor vezetőségét az ígért sátrak elmaradása, a „vészforgatókönyv” szerinti megoldás, a lőtércsarnok elfoglalása pedig nem ment zökkenőmentesen. Újszászy Kálmán már a megérkezést követő napon egy ezredeshez fordult segítségért engedély ügyében, „annál is inkább, mert a lőtér derék felügyelője, Tóth is szeretne e tekintetben írásos rendelkezést kapni.”20 A szállások személyi beosztását a diákok vezetőikkel közösen intézték, a kis sátortábor kialakításánál döntő tényező volt a vízközeli terület. A dokumentumokból jól kivehető, hogy a vezetőség külön készült a megkülönböztetett médiafigyelemre, így igyekeztek ehhez megfelelő megjelenést biztosítani a résztvevőknek. Reprezentatív egyenruhájuk „katonai zsávolyruha” volt, mely bakancsból, utászcsizmából, nadrágból, kabátból, egy külön jelvénnyel ellátott sapkából és egy övből állt (volna),21 ám végül csupán a tábor második felében sikerült a Honvédelmi Minisztériumtól selejtezett katonaruhákhoz és bakancsokhoz jutni.22 Táplálkozásuknál irányadónak tekintették, hogy „egyszerű, de bőséged legyen, ehhez a második munkatáborban (1936) már külön „egyszerű ételekről’ szóló szakácskönyv is rendelkezésére állt a táborkonyhának.23 Jelentősebb élelmezési problémáról nem tudunk, csupán egy inkább kedélyes, mintsem súlyos „rizskérdésről” K SRKTGyA, Fsz. Kt. 3279. 15 SRKTGyA, Fsz. Kt. 3280. Eredetileg a bér felét tervezték visszaforgatni. Felsőmagyarors^ág, 1935, június 16, 3. 20 SRKTGyA, Fsz. Kt. 3184. (Okmányok, iratok) 2> SRKTGyA, Fsz. Kt. 3279. 22 SRKTGyA, Fsz. Kt. 3280. A munkavégzéshez értelemszerűen a táborozóknak külön kellett vinni könnyű nyári ruhát is. SRKTGyA, Fsz. Kt. 3279. 23 A táplálkozás, öltözködés alapelveiről: SRKTGyA, Fsz. Kt. 3279. A szakácskönyv: SRKTGyA, Fsz. Kt. 3200. 2010/4 SÁROSPATAKI FÜZETEK 63
