Sárospataki Füzetek 14. (2010)

2010 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Püsök Sarolta: Gyarapodni Isten és emberek előtti kedvességben - Hatékony kapcsolatteremtés és ápolás a lelkipásztori és tanári szolgálatban

Püsök Sarolta

tét gyakorolni, mert az elismerés nyomán boldogság jár. Akadályt jelenthet másrészt a túlzott puritánság, amikor a kedves szavakat is felesleges hiúságokként száműzik. Feddhetetlen, Isten törvényeihez igazodó keresztyén családokban gyakran tapasztalható egyfajta sivárság, komorság. A Biblia kijelentéseit könnyű félreértelmezni, az egyoldalú megközelítés, a részletek kiragadása bizonyos parancsok abszolutizálásához vezethet. A Lk 17, 10-ben olvasható tanácsot nem szabadna egyedüli életelvvé tenni: „...mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk, mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.” Krisztus ebben az igeversben és az előzőekben óva int attól, hogy valaki is üdvszerzőnek tekintse a cselekedeteket. A jó cselekedet, az Istennek tetsző életforma természetesen azonnal értékét veszti, ha puszta érdemszerzés szándékával történik. A jó cselekedetek a megváltott ember hálájának, örömének a kifejezői kellene, hogy legyenek, ezért is veszélyes, ha ehelyett egy nyomasztó kötelességtudat veszi át az irányítást. A fenti mondat eloszlatja a hiú elvárásokat, de a teljes kép kedvéért érdemes odafigyelni Krisztus más megnyilvánulásaira is, például arra, amikor a tálentumokkal jól gazdálkodó szolgát azonnal megdicséri, és elismerésként kiteljesíti a megbízatást: „jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután...” (Mt 25,21.)

Mások dicsérete, munkájuk méltányolása nélkül nehéz kapcsolatot teremteni egymással. A dicséret az egymásra figyelés egyik jele, általa érzékelteti az ember, hogy észrevette azt, ami az embertársa számára fontos. Világunk tele van párhuzamos életekkel, találkozások, metszéspontok csak akkor jöhetnek létre, ha az embereknek sikerül közeledniük egymáshoz. A kapcsolatfelvétel nagy mesterének, Kier- kegaardnak tudatosan használt „munkamódszere”, hogy beszélgető társainak elébe siet, odalép hozzájuk, és előbb arról a kérdésről beszélget velük, amely azokat leginkább foglalkoztatja, ezért nem átallja megdicsérni a kofa salátáit, vagy a pék cipóit.

IV. 3. Mások gondolatainak, vágyainak tiszteletben tartása

Részben már az előző témakör is érintette, hogy a jó kapcsolatra vágyónak el kell ismernie a másik ember fontosságát. Keresztyénség, konfucionizmus, buddhizmus tanítása összecseng abban az alaptételben, hogy: „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal.” (Ml 7,12)

Az elvakult ember azonban hajlamos nem észrevenni a másik ember érdekét, ezért állította Gyökössy, hogy: „Boldogok akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.”16

A magyar pasztorálpszichológus a mások igazának elismerése nyomán járó haszonként a békességet emeli ki. Carnegie a másik ember szemszögéből történő látás képességének hasznaként a sikert nevezi meg, Henry Fordot idézi ezzel kapcsolatosan: „Ha a sikernek egyáltalán van titka, ez abban a képességben áll, hogy észrevegyük a másik ember szempontját, és a dolgokat egyszerre nézzük az ő oldaláról meg a magunkéról is.”17

M. Buber filozofikus szövege néhol nehézkes, de az alábbi megfogalmazásból kristálytisztán csendül fel a másik ember fontossága, a találkozás jelentősége: „A Te

16 GYÖKÖSSY, i.m. Ünnep-naptár, augusztus 2

'7 CARNEGIE, 71.

38 SÁROSPATAKI FÜZETEK 2010/4