Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Püsök Sarolta: Gyarapodni Isten és emberek előtti kedvességben - Hatékony kapcsolatteremtés és ápolás a lelkipásztori és tanári szolgálatban
Gyarapodni Isten és emberek előtti kedvességben A bibliai példázatok pedig ki is ábrázolják az emberi ítéletalkotás torzóit. Az ember hajlamos a másik embernek más mércével mérni: a szálka és gerenda (Mt 7,3- 5) valamint a gonos^ szolga (Mt. 18, 23-35) példázata arra figyelmeztetnek, hogy előbb mindenkinek a maga házatáján kellene rendet teremteni. További veszély, hogy kevés az esély arra, hogy az ítélkezéssel valóban jobb belátásra sikerül téríteni az illetőt. Tolsztoj a Felámadásban azt láttatja, hogy nemcsak az ártaüanul bebörtönzöttek, de a vétkesek többsége is ártatlannak vallja magát. Dale Canegie, a téma első szakértőinek egyike pontos felmérésekre hivatkozva állítja, hogy a bűnözők többsége meggyőződéssel vallja magát ártatlannak. „Vegyük tudomásul, hogy a bírálat olyan, mint a postagalamb. Mindig visszatér a feladójához. Vegyük tudomásul, hogy az az ember, akit megbélyegzünk és elítélünk, minden bizonnyal igazolni akarja magát, és minket ítél el”.10 11 A Példabeszédek többször is szól az ítélkezés kockázatáról, amely mindig haszontalan vesződés, ha ostobát céloz: „Ne fedd meg a csúfolót, mert meggyűlöl téged, fedd meg a bölcset, és megszeret té- ged.’\Péld 9,8) A búya és a konkoly (Mt 13,24-30) példázata az abszolút igzságszolgáltatás földöntúli dimenziójára utal, és türelemre int. Az ember nem látja át a cselekedetek miértjeit. „Ahelyett, hogy elítéljük az embereket, próbáljuk megérteni őket. Próbáljuk kideríteni, hogy miért teszik azt, amit tesznek.”1'Dosztojevszkij írásaiban oly lélekrehatóan ábrázolja a bűn, ítélet és bűnhődés témakörét, hogy máig felülmúlhatatlan az az erő, amellyel megmozgatja olvasói lelkét. Raszkolnyikovot szinte felmenti azáltal, hogy az őt bűnbe taszító környezetet és körülményeket ócsárolja. A bűnös főhős vezekel, és szenved bűnéért, de az olvasó sem tud szenvtelen szemlélő maradni, mert elgondolkodik azon, hogy ártalmadannak látszó tettekkel és szavakkal mily könnyű másokat bűnbe taszítani. Az Igét komolyan vevő ember tudja, hogy a látványos tettek csupán a jéghegy csúcsát jelentik, mert a mélyben okokozati összefüggések egész szövevénye húzódik. Az ítélkezés témakörének egyik bibliai gyöngyszeme a bűnös asszony története (Jn 8,1-11.), amelyben Krisztus az embert szembesítette saját esendőségével. A felszólításra, hogy a^; vesse rá ay első követ, aki kövületek nem bűnös, az asszony összes vádlója eloldalog. A példázat olyan figyelmeztetés, amelynek komolyan vétele által minden ember kezéből kihullanak a vád kövei. A költő sem követ tart kezében, hanem imára kulcsolja, amikor az ítélkezésről ír: „Istenem, add, hogy ne ítéljek-!Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek,/Ay enyém és a másoké, Ay egyeseké, a népeké. / Istenem add, hogy ne ítéljek. Mi olyan együgyűen ítélünk/S a dolgok olyan bonyolultaké’ (REMÉNYIK Sádor: Ne ítéljek.) m> CARNEGIE, 44. 11 CARNEGIE, 52. 2010/4 SÁROSPATAKI FÜZETEK 35