Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Busch, Eberhard: Van-e valódi okunk a boldogságra?
Busch, Eberhard jünk? [Semmilyen.] [...] a föntebbieknek bármelyike is veleszületett keserűségével mindannyiunknak lelkét természetszerűleg mardossa. [...] abból tűnik ki [a keresztyén ember] vidámsága [és boldogsága], ha a szomorúság és fájdalom által megse- besíttetve, megnyugszik az Istentől eredő lelki vigasztalásban.” (Institutio III.8.viii.) Hogyan talál a keresztyén ember ilyen vigasztalást, hogy aztán elmondhassa magáról, mindenkor örül} A titok nyitja a következő két szóban van: „az Úrban”. Az öröm és a boldogság teljes mértékben Őbenne van, akiről a Szentírás azt mondja: „az Úr közel”. Ö közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Karl Barth halála előtti utolsó éjszaka ezekkel a szavakkal hívta fel barátját, Eduard Thurneysent: „Fel a fejjel! Ne aggódj! Ő uralkodik!” Jelen helyzetünket furcsa aránytalanság jellemzi. A média egyrészt tragédiák, szerencsétlenségek, katasztrófák, kegyetlenségek borzalmas híreivel áraszt el, másrészt reklámjaival egy teljesen másik világot tár elénk: a csillogás és ragyogás álomvilágát, mely inkább álvalóság, semmi köze sincs a hétköznapokban megélt valósághoz. Mi köze a két világnak egymáshoz? A csillogás álomvilága azzal álltat, hogy megadhatja a boldogság valódi és szilárd alapjait. Azonban csak ideig-óráig képes velünk elfeledtetni a szomorúságot, valójában képtelen azt legyőzni. A felejtés időnként lehet üdvös ajándék. Nagy különbség van azonban a felejtés és az elfojtás között. A felejteni tudás képessége a megbocsátásban rejlik. Az elfojtást mindig beárnyékolja a meg nem bocsátott bűnök ténye. Az az ember, aki csak egy kicsit is felismeri, hogy a boldogság egyetlen valódi oka Isten velünk való kegyelmes kapcsolatában található, az válhat ennek a boldogságnak a hírnökévé. Az ilyen ember tartja magát ahhoz az igazsághoz, hogy „Ö uralkodik!” Az ilyen ember tud reménykedni és bízni akkor is, amikor mások reménytelenek és kétségbeesettek. Az ilyen ember képes arra, hogy a sokak által elítélendő felebarátot inkább mentse, jót mondjon róla, és mindent javára fordítson (Luther). A boldogság hírnökei nyitott szemmel, nyitott füllel és nyitott szívvel járnak- kelnek, hogy felismerjék, ebben a földi életben is találhatnak örömöt és boldogságot. Ez többnyire váratlanul éri az embert. Megengedett, hogy örömöt találjunk a természetben és az emberi kapcsolatokban. Baj van ott, ha valaki vak ezeknek a meglátására és süket ezeknek a meghallására (Barth, KD III/4). A boldogság hírnökei képesek másokat is boldoggá tenni. A magunknak megtartott boldogság nem boldogság. Csak akkor lehetünk boldogok, ha felebarátunk boldogságát is akarjuk. Úgy tehetjük a másikat boldoggá, ha azt tesszük, ami őt teszi boldoggá, nem pedig nekünk esik jól. Ebben nem lehetünk kényelmesek. A helyes öröm azt a képességet jelenti, hogy nevetésünkkel — jó értelemben — másokat is meg tudunk fertőzni, azaz ők is boldoggá válnak. Az igazi boldogság nem zárhatja ki a másik embert, nem bánthatja és nem botránkoztathatja meg őt. Az igazi boldogságnak keresnie és akarnia kell a másik ember boldogságát és örömét. 18 Sárospataki füzetek 2010/4
