Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNY - Keresztes Hajnalka: Istentisztelet Kálvin liturgiája szerint
ISTENTISZTELET KÁLVIN LITURGIÁJA SZERINT 7. Apostoli Hitvallás. Ennek elmondását bevezető szavak kíséretében közli a lelkész: „Mivel arról van szó, hogy ezt a gyermeket befogadjuk a keresztyén egyház közösségébe, megígéritek, hogy amikor eléri az értelmes kort, abban a tudományban fogjátok őt oktatni, amelyet elfogadott istennek népe, amely össze van foglalva röviden mindnyájunk közös hitvallásában...” 8. Fogadástétel. 9. Keresztelés: „Az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében.” Keresztelés közben a keresztszülők a gyermekre teszik a kezüket. 10. Áldás: „A mi Urunk Istenünk cselekedje az ő kegyelme és jósága által, hogy ez a gyermek, akit O teremtett és alkotott az ő képére és hasonlatosságára, legyen igaz tagja az ő Fiának és Jézus Krisztusnak, teremvén jó gyümölcsöt, mint Istennek gyermeke. Ámen. Isten legyen mindnyájatokkal!” / Ez az áldásformula csak az 1545. éves kiadásban található./ A keresztelés alkalmával elhangzott beszédekben Kálvin a következő gondolatokat fejti ki a sákramentummal kapcsolatban:- Újjá kell születnünk.- E szentségben bizonyságot ad nekünk bűneink bocsánatáról.- Gyermekeink is örökösei az üdvnek. A keresztség belső tartalmának Kálvin szerint két része van: 1. A bűnök bocsánata és 2. a lelki újjászületésnek kiábrázolása. A keresztség bizonyos értelemben az ószövetségi circumcisio keresztyén formája. Kálvin szerint nagyon kell ügyelni arra, hogy a szentségen sérelem ne essék, ezért csak azoknak a szülőknek a gyermekeit szabad megkeresztelni, akik az egyház testének tagjai. Ugyanakkor azt is kifejti, hogy a szülők hűtlensége miatt nem szabad a gyermekeket eltaszítani. A keresztszülőként olyanokat lehet elfogadni, akik a gyülekezeti közösségből valók, akik elmúltak 15 évesek, és maguk is komoly oktatásban részesültek az egyházi hitvallások tekintetében. Kálvin a keresztség helyét a templomban a gyülekezeti istentisztelet keretében jelölte ki, ami azt is jelenti, hogy a szükségkeresztséget elutasítja. A kereszteléssel kapcsolatos minden babona száműzésére törekszik. Felfogása értelmében a keresz- teletlenül elhalt csecsemőket az Úr nem veti örök kárhozatra. Ebből a teológiai aspektusból következik, hogy a bábák által végzett keresztelés gyakorlatát nem fogadja el érvényesnek. A bábák által keresztelt gyermekeket a templomban törvényes keretek között „érvényes” keresztségben kell részesíteni. A genfi kanton vidéki egyházainak 1547. évi rendtartása szigorú büntetést szab ki a bábákra, akik a tilalom ellenére keresztelést végeznek. Érvényes keresztséget csak lelkipásztor vé.gezhet. A keresztelési szertartáshoz hozzátartozott az anyakönyvezés is. Ennek abban a korban az is célja volt, hogy ellenőrizze a törvénytelen születésű gyermekeket. Ilyen esetben a lelkésznek jelentést kellett tenni a polgári hatóság előtt. Az anyakönyveket a templomban őrizték. Az anyakönyvek adatai hasonlóak voltak a mostanihoz, mert a következőket kellett tartalmazniuk: 1. a gyermek születésének napja. 2. a keresztelés napja, 3. vezetékneve, 4. keresztnevei, 5. a szülők neve, 6. a keresztszülők neve. 2010/3 SÁROSPATAKI FÜZETEK 109
