Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNY - Keresztes Hajnalka: Istentisztelet Kálvin liturgiája szerint
ISTENTISZTELET KÁLVIN LITURGIÁJA SZERINT Luthernek a Deutsche Messe című munkája, amelyben lényegileg az előzőekben leírt elveket vallja. „Minden istentisztelet legfontosabb része az Isten igéjének hirdetése és tanítása.”6 Emellett elmondható, hogy nem sokat változtat a külsőségeket illetően és meghagyja a misemondó ruhákat, az oltárt és a gyertyákat. A latin nyelvű énekléssel sem szakít, nem veti el. Luther felfogása szerint az úrvacsora hozzátartozik az istentisztelethez, mint nélkülözheteden elem. Ebből kifolyólag az istentiszteletnek két fókusza van: az igehirdetés és az úrvacsora kiszolgáltatása. Az ő istentiszteleti rendjét úgy tekinthetjük, mint a középkori mise átalakítását. Zwingli liturgiái felfogása Lutherénál jóval több radikalizmust mutat. O gyökeresen szakítani akart a római felfogással, mindent elvetett, ami a római katolicizmusra emlékeztetett. Az ő felfogásában minden rítus feleslegessé vált, és az isten- tisztelet egyedüli igaz alkotórészévé az igehirdetést tette. Még az éneklést is száműzte az egyszerűség kedvéért a gyülekezeti istentisztelet rendjéből. A zürichi egyház istentiszteleti rendjébe megpróbálta beilleszteni a karéneket, de a gyülekezeti éneklés hiányzott. Külön férfi és női karok énekeltek az istentiszteleten. A zürichi reformátor a sákramentumokkal kapcsolatban is az egyszerűségre törekedett. Az úrvacsora nála egyszerű emlékezés. A vasárnap megtartására komoly gondot fordít, minden más ünnepnapon elégnek tartja a reggeli istentisztelet megtartását, amely után mindenki folytathatja munkáját. Kálvin fellépése előtt a reformáció mozgalmának egyik jelentős szellemi központja volt Strassburg. Ezen a helyen nagyon kedvező körülmények között ment végbe a kultusz és az egyházi tan reformja. A strassburgi reformáció kezdettől fogva önálló utakon járt. Ezt a szellemi függetlenségüket a későbbiek során is igyekeztek megőrizni, ezért azt mondhatjuk, hogy a strassburgi reformációt nem lehet sem lutherinek, sem kálvininak nevezni. A város reformátorai közül Bucer Márton volt az, akinek egyénisége leginkább rányomta bélyegét az egész reformációs mozgalomra. A reformáció korabeli liturgiát sokan Bucer-féle liturgiának nevezik, mert az ő hatása és felfogása érvényesült leginkább az istentisztelet rendjének megállapításában. A képeket és szobrokat hamar eltávolították a strassburgi templomokból, s csupán az oltárt hagyták meg az úrvacsora kiosztásához. A strassburgi kultuszreform tulajdonképpen azzal kezdődött, hogy Schwartz Theobald7 először mondta a misét német nyelven s revideált szöveggel. A mise evangélium-ellenes részeit las- san-lassan elhagyták az istentisztelet rendjéből. A Schwartz-féle istentiszteleti rend 1524-ben jelent meg, és csaknem azonos volt a strassburgi egyházmegyében használatos miserenddel. A strassburgi reformátorok — úgy mint Luther is — az istentiszteleti rend megállapításánál a római egyház liturgiái kereteit használták alapul. 1525-ben már befejezettnek lehet tekinteni a kultuszreformot, amennyiben egy Bucer által szerkesztett, a város többi lelkésze által elfogadott és aláírt nyilatkozat elismeri azoknak a reformoknak a szükségességét, amelyek az istentiszteleti gyakorlatba is átmentek. Amikor 1538-ban Kálvin Strassburgba érkezett, akkor már a reformáció a fejlődésnek 6 Nagy Sándor Béla: A református istentisztelet Kálvin felfogása szerint, Debrecen, 1937. 7. p. 7 „Ordenung und Ynhalt Teutsche Mess und Vesper so jetzund im Gebrauch haben Evangelisten und christlichen Pfarrherren zu Strassburg” címmel jelent meg 2010/3 SÁROSPATAKI FÜZETEK 101
