Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNY - Keresztes Hajnalka: Istentisztelet Kálvin liturgiája szerint
Keresztes Hajnalka II. Állhatatosságot a próbatételek között Az ApCsel 20,19-hez írott Kálvin magyarázatban ez áll: „Szolgálván az Úrnak. Legelőször a nehézségeket említ, amelyeket legyőzött; ezután különösen alázatosságát, amihez a világ megvetése, gyalázatok és más szomorúságok járultak, mintha azt mondaná, hogy az emberek nem fogadták tisztelettel vagy tapsokkal, hanem a megvetett kereszt súlya alatt élt közöttük. Pedig nem csekély próba az, ha nem lankadunk, amikor a világ méltatlanul és gőgösen lábbal tipor. Itt nem magánemberként beszél Pál, hanem mint az egyház részére rendelt szolga, s arról tesz bizonyságot, hogy a reá bízott apostoli hivatalt alázatossággal és szerénységgel töltötte be, továbbá gyengeségeit ismerve nem bízott magában, hogy felséges hivatalára gondolva magát arra elégtelennek gondolta.. Az eredeti szó szerinti fordítás: „próbák történtek velem”. Pál apostollal és Kálvinnal, de az Úr minden szolgájával „próbák történnek”. Próbák nélkül nincs szolgálat, s ezekben tanulunk igazi alázatot és hosszútűrést. Ebben minden Krisztus-követő azonos, akkor is, ha időben és térben nagy távolságok vannak közöttük. Kálvin életének próbatételeiből, keresztjéről a teljesség igénye nélkül ismerünk néhányat. /A kereszt a Krisztusért vállalt, ill. felvállalt szenvedés./ Rendkívüli módon megviselte Kálvint, amikor arianusnak bélyegezték. Az érző lelkű reformátor belebetegedett ebbe a rágalomba. A kortársak részéről sok meg nem értésben, bántalmazásban volt része. Akik őszinte és tiszta elhatározásból követik Jézust, azoknak sorsa Pál apostoléhoz és Kálvinéhoz hasonló: kereszthordozó élet. Kálvinból olykor gúnyt űztek, „szoknyavadásznak” is tartották. Pedig éppen az ellenkezője volt rá igaz, tudniillik nagyon is visszahúzódó természetű volt, félénk. Talán ha nem kapott volna egy kis emberi segítséget Bucertől, valószínűleg nem talált volna társra. Strassburgban Bucer vezetésével „feleségkereső bizottság” működött, melynek később Kálvin is tagja lett, és segített másoknak méltó és megfelelő társ keresésében. Rágalomnak ebben a kérdésben sem volt alapja, amit az is igazol, hogy Kálvin a felesége halála után többé nem kötött házasságot. Egyszer azzal is megvádolták, hogy hozzányúlt a szegények kasszájához. Egy barátjának írott levelében ezt írja erről: „Mivel engemet önmaguk után ítélnek meg ágért nem kételkednek abban, hogy a mindenfelől érkegőpéngt magamnak halmogom föl, hisgen jó alkalmam van erre. De ha életemben nem is térhetek ki a sgóbesgéd elől, misgerint meggagdagod- tam, végül is majd a halálom fölment e vád alól ” Úgy gondolom, hogy nincs ezen a világon olyan lelkész, vagy gyülekezeti vezető, akit életében legalább egyszer hasonló vádakkal ne illettek volna az anyagiak vonatkozásában. Érdekes módon éppen a hűségesek „kiváltsága” ez. A hűtlen kezelők évekig vagy évtizedekig megélnek, míg végre egyszer valaki felelősségre vonja őket. A legnehezebb „kereszt” az, mikor azok támadnak ellenünk, akikért élünk, dolgozunk, önzetlenül szolgálunk. Mózes és Pál apostol sok keserű vádaskodás elszenvedője. Pál apostol beszél egy bizonyos rézműves Sándorról, aki sok bajt szerzett neki. /2Tim 4,14/ A „belső ellenzék” támadásait elhordozni, különösen nagy erőt igényel. „Szívtelenséggel” is vádolták Kálvint. Aki levelezéseibe beleolvasott, az hamar rájön, hogy mennyire melegszívű és mélyen érző barát tudott lenni. Mindezeken túl ott voltak még a dogmatikai ellenfelek, pl. Wesphal. 98 Sárospataki füzetek 2010/3
