Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNY - Keresztes Hajnalka: Istentisztelet Kálvin liturgiája szerint
ISTENTISZTELET KÁLVIN LITURGIÁJA SZERINT III. A testi szenvedés, a „tövis” elhordozását Pál apostol „könnyek között” szolgált. Tudunk egy könnyhullatásról írott levélről is. Szolgálat és könny - elválaszthatatlanok. Nemcsak a Krisztusért való szenvedés, de a saját testi fájdalmaink, korlátáink is kísérnek. Pál apostolhoz hasonlóan Kálvinnak is „tövis” adatott a testébe, amelyről érintőlegesen már szóltunk. Kálvin sokat szenvedett gyomorbetegsége miatt, amit egyes életrajzírók még a silány diákköri étkezésre vezetnek vissza. Életét családi tragédiák kísérik: kisfia, Jakab, kéthetes korában meghal. Két halva született gyermeke csak növeli a fájdalmát. A genfiek közül még többen ezt azzal tetézik, hogy szemére vetik, nincs gyermeke. Ellenségei egyenesen azt híreszte- lik róla, azért haltak meg a gyermekei, hogy az ilyen rossz embernek magva szakadjon. Amikor ez tudomására jut, ezt válaszolja: „Igen, az Úr adott nekem egy fiút, azután visszavette. Hát csak vessék a szememre azt, hogy nekem gyermekem nincsen, én erre azt felelem, hogy az egész keresztyén világban tízezer fiam is van.”4 Még nem tudhatta, hogy több tízmillió „lelki” gyermeke lesz, akik őt tekintik lelki atyjuknak és most ebben az évben is hálás szívvel, és szeretettel emlékeznek róla, mint mi is, akik itt vagyunk. A könnyei csak szaporodtak, amikor 9 évi boldog házasság után elveszíti feleségét. A nagy fájdalomról és gyászról levélben önti ki szívét barátjának, Bucer Mártonnak. A történelmi háttér e szomorú családi történethez Kálvin hittestvéreinek, a hugenottáknak az üldözése. Sokan közülük mártírhalált haltak. Kálvin sírt a sok gyászban, mint Jézus a bethániai temetőkertben, ugyanakkor vigasztalta a halál árnyékának völgyében járókat, az inkvizíció áldozatait. Amikor hírét veszi, hogy I. Ferenc francia király 1545 áprilisában 4000 valdenst mészárolt le hadaival, ezt írja Faréi Vilmosnak: „A szomorúságtól egészen kimerültén írok, könnyek között, amelyek olykor oly hevesen törnek elő, hogy abba kell hagynom az írást.” Az alapigénk magyarázatában azt írja Kálvin, hogy a könnyek, amelyekről Pál apostol említést tesz, a küzdelmek, a sátánnak a különböző támadásai, az istentelenek kegyetlensége s az egyháznak belső betegségei és botránkozásai fakasztottak. A feltámadás és örök élet kérdésében teljesen a páli gondolatok csengenek visz- sza a reformátor tanításában. Egyenesen azt vallja, hogy az hisz igazán Istenben, aki az örök üdvösséget megragadja. Az örök életbe vetett hit kristálytisztán jelenik meg kommentárjaiban: „Hiszem, hogy O engemet naponként arra hív föl: legyek bizonyos minden kétség nélkül múlandó testemnek az utolsó napon való föltámadásáról” /Jób könyve magyarázata/ „A legnagyobb képtelenség volna az, hogy a maga templomaivá szentelt testek a feltámadás reménye nélkül rothadnának el.” Ez teljesen az lKor 15 üzenetével egyező. 1555-ben így ír: „Úgy írom e levelet, mint aki kész vagyok megjelenni Isten előtt, Aki olyan betegséggel látogatott meg ismét, melyben, mint tükörben a halál van előttem.” Az élet töviseinek elhordozásában az örök élet reménységéből merítette az erőt. 4 Pruzsinszky Pál: Kálvin János, Pápa, 1909. 341. p. 2010/3 SÁROSPATAKI FÜZETEK 99
