Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kádár Ferenc: A Jelenések 2-3. egyházképe
A Jelenések 2-3. egyházképe zik számadással az elvégzett munkájáért. A szolgálatvégzés egyszerre közös és egyéni felelősség a gyülekezet és tagjai számára. 3./ Egyhá^ a s^orongattatásban. A gyülekezetek nem „tiszta helyzetben”, nem optimális körülmények között élnek. Az első század utolsó évtizedében Kis-Ázsiában már ismeretes volt az üldöztetés fogalma, és fenyegetően közeledett a keresztyénüldözés újabb, az addigiaknál súlyosabb hulláma, mondja Fiorenza, de később azt is hozzáteszi, hogy nem pusztán emberi szorongattatásról van szó, hanem arról, hogy a gyülekezetek az Isten országa és a Sátán országa közti végső küzdelem fókuszpontjában állnak20. Ebben a helyzetben érkeznek a gyülekezetekhez a dicsőséges Krisztus üzenetei. A feltámadott Úr tud a szmirmai gyülekezet nyomorúságáról és szegénységéről, arról a sátáni támadásról, amely káromlás, gyalázkodás és rágalmazás formáját ölti, és le akarja járatni a közösséget, illetve annak Urát. Ez a szenvedés folytatódik — ha átmeneti ideig is —, némelyek még börtönbe is kerülnek a gyülekezetből (2,9-10). A pergamoni gyülekezet megpróbáltatása az, hogy lakóhelye a „Sátán trónusánál” van. A gyülekezet ellenségei már odáig mentek, hogy egy Antipász nevű keresztyént meg is öltek (2,13). Varga Zs. ezzel kapcsolatban ezt írja: „nem tudunk arról, hogy Kisázsiában ebben az időben rendszeres vagy általános keresztyénüldözés lett volna: ez még ezután következik majd.”21 Ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy egyedi esetekben, mint Antipász esete, már jelen volt a keresztyének üldözése, mint tömegbosszú vagy „önkényes igazságszolgáltatás”22, példa statuálás a keresztyénellenes többség részéről. Mindenesetre, ahogyan az induló keresztyénség első mártírját István személyében megnevezi az ige (ApCsel 7,54kk.), úgy megismerjük a kis-ázsiai gyülekezetek első keresztyén vértanúját Antipász személyében. Öt a feltámadott Úr hű tanúm-nzk nevezi (2,13)23. Több utalás történik arra, hogy a gyülekezetek kísértések között élnek. Ilyen például a bálvány áldozati hús evésének a kérdése, amelyről Pál apostolnál is találunk részletes tanítást (lKor 10,14-33). Pál ezt a kísértést a hit erőpróbájának, a keresztyén felnőttkor és szabadság határkérdésének, az erősek és a gyengék közötti feszültség területének tartja. A Jelenések 2-3 gyülekezeteit is megpróbálta ez a kísértés, a pogány környezet vallási szokásaival és erkölcsi felfogásával való szembesülés. A prófétai üzenet (2,14; 2,20kk.) egyértelmű szakításra és elfordulásra ad parancsot. A filadelfiai gyülekezethez küldött üzenet a „kísértés órájáról” beszél (3,10), amely próbában az Úr megtartatást ígér igéje megtartóinak. A szorongattatás nemcsak a külső világ által előidézett próbákat és kísértéseket jelenti, hanem a gyülekezetek és tagjaik saját bűneit is. A prófétai üzenetek visszatérő része az ítélethirdetés és a megtérésre hívás. A gyülekezeteknek a saját bűneikkel kell megvívniuk első harcukat. Isten „a szívek és vesék vizsgálója” (2,23)24, előtte tehát az egész emberi élet, az ember belső, rejtett világa is nyilvánvaló. Megítéli az első szeretet elhagyását (2,4), a tévtanítások elfogadását vagy eltűrését (2,14k., 2,20), 20 Fiorenza: i.m. 23. és 50. 21 Varga Zs.: i.m. 50. 22 Uo. 23 Vö.: 3,14: Krisztus magáról is így beszél (hű és igay tanti) 24 A szív és vese metaforikus kifejezések az ember belső életének jelölésére - vö.: Varga Zs.: i.m. 55. 2010/3 Sárospataki Füzetek 57