Sárospataki Füzetek 14. (2010)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kádár Ferenc: A Jelenések 2-3. egyházképe
Kádár Ferenc 2./ A.z aktív egyház képe. Az első keresztyén gyülekezetek életének és szolgálatának gazdagságába az apostoli levelek egy-egy pontján — különösen a kegyelmi ajándékok felsorolásakor15 — nyerünk betekintést. A Jelenések könyve 2-3. része gyülekezeteiről is ezt feltételezhetjük a krisztusi üzenetek alapján. A visszatérő királyi bejelentés: tudok cselekedeteidről, a gyülekezet és tagjai aktivitásáról árulkodik. A többes számú forma (TOC epyoc) átfogó értelmű, és „a gyülekezet egész életfolytatását”16 jelenti. Több helyen az aktivitás formáit is említi az üzenet: fáradozás (2,2), állhatatosság (2,2; 2,19). Különösen szép felsorolás található a thiatirai gyülekezethez küldött üzenetben: tudok cselekedeteidről, szemetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról. .. (2,19). Ezt a gyülekezetét méltán nevezi az egyik igemagyarázó „a cselekvő gyülekezetnek”17. Az elmarasztalásban ott találjuk a cselekvés elmaradását vagy hiányát: az efézusi gyülekezetnél az első szeretet elhagyását (2,4), a laodiceai gyülekezetnél pedig egyáltalán a szolgálat, a fáradozás hiányát (3,14-22) kifogásolja az üzenet. A két fejezetben nem kapunk közelképet a gyülekezetek életéről. A szeretet és a diakónia említése (2,19) jelzés arra nézve, hogy a másokhoz való odafordulás szolgálatát aktívan végezték. Az istentiszteletek tartására18, illetve az igehirdetés végzésére viszont nem, vagy csak nyomokban találunk utalást. Ilyen pl. az igehirdetés tisztaságáért folytatott küzdelem (2,2b), vagy ahogyan a 3,10-ben olvashatjuk: megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, amelyből arra következtethetünk, hogy szólt az ige a gyülekezetben. Hogy kevés közvetlen jelzést találunk a gyülekezeti életről, annak fő oka az üzenetek prófétai jellege lehet. A prófétai megnyilatkozás nem körképet, beszámolót akar adni, hanem egy konkrét helyzetben, sajátos kérdésekre nézve fogalmaz meg tanítást és útmutatást. A kor sajátosságaira lehet következtetni a gyülekezetek tevékenysége jellegéből: a tévtanítások és a kezdődő üldöztetések szorongatásában élt Krisztus egyháza. Itt az ecclesia militans valósága rajzolódik ki a szemünk előtt. Az egyház harcot vív ezen a világon. Ezért fontos a gyülekezetek által gyakorolt kritika az álapostolokkal (2,2), judaista vagy pogány tévtanítókkal és a tévelygésekkel19 szemben. A gyülekezet itt a lelkek megkülönböztetésének (megítélésének) kegyelmi ajándékával él (Róm 12,10). Ennek a szolgálatnak a mai egyházban is jelentőségének megfelelő hangsúlyt kellene kapnia! A külső szorongattatások kontextusában érthető az is, hogy az Úrhoz, a hithez való ragaszkodás (2,13; 3,8), a tisztaság megőrzése (3,4), a hűség, a megmaradás és a már idézett állhatatosság annyira hangsúlyos az üzenetekben. Erről a helyzetről az alábbiakban szólunk. Összegezve: Krisztus egyháza a külső körülményektől függetlenül szent aktivitásban, küldetése teljesítésében éli mindennapjait. Soha nincs tétlenségre kárhoztatva. A szolgálatra, fáradozásokra szüntelenül Urától kap indíttatásokat, s neki tarto15 Iü.: Róm 12,1-8; lKor 12,1-11 16 Varga Zs.: i.m. 43. 17 Ld.: Hegedűs L.: i.m. 64-83. 18 A Jel 1,3-ban látunk istentiszteleti háttérre utaló jeleket: boldog aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket... 19 Pl.: zsidóknak mondják magukat,pedig nem azpk (2,9), nikolaiták (2,6; 2,15), Bálám tanítása (2,14) 56 Sárospataki füzetek 2010/3